Kísér a múlt

A jelenleg folyó várrekonstrukciókat tárgyaló cikkük számos fontos kérdést vet fel, azonban olvasható benne tárgyi tévedés is. Mint a visegrádi múzeum igazgatója és a visegrádi palota rekonstrukciójának tudományos vezetője a következőket szeretném pontosítani. Azt írják: „a térdig érő romoknak és a rekonstrukciót csak a legszükségesebb esetben, szigorú korlátok között, eltérő anyagokból engedélyező műemlékes verdiktnek, a Velencei Chartának az első Orbán-kormány üzent hadat. A millenniumi ünnepségek fényét akarta emelni a visegrádi és az esztergomi királyi vár rekonstrukciójával.” Ezekkel a mondatokkal több probléma van. A millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan nem a visegrádi királyi várban, hanem a visegrádi királyi palotában folytak rekonstrukciós munkák. Ezek azonban korántsem csak az első Orbán-kormányhoz köthetőek, hiszen még 1996-ban indultak meg, a később megvalósított helyreállítási tervek is még 1996–1997-ben készültek, majd a rekonstrukció 2009–2010-ig folyt, azaz négy, különböző pártállású kormány (a Horn-, az Orbán-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok) pártpolitikai szempontoktól mentesen, egyöntetűen támogatta ezeket. A történeti romok rekonstrukciójával kapcsolatos vita a műemlékvédelemben a legkevésbé sem pártpolitikai természetű – bármennyire is szeretné e vita néhány, szakmai érveiből kifogyó résztvevője ilyen módon feltüntetni –, hanem kifejezetten szakmai jellegű. Azóta folyik, amióta létezik műemlékvédelem. Ráadásul korántsem magyar sajátosság, hanem az egész európai műemlékvédelmet jellemzi. A romok megvédésének egyetlen megoldását mindig is a romnak épületté való visszaalakítása jelentette. A mai viták a várak helyreállításáról vagy romként való meghagyásáról alapvetően a szakma gyakorlati részét is művelő, valamint az elsősorban elméleti oldalán dolgozó szakemberek között dúlnak. Egy akadémiai székből vagy egyetemi katedráról nem látszanak a leomló falak, az elporladó kőfaragványok, nem hallhatóak a műemlékek látogatóinak kérdései. Egy muzeológus számára nem a szűk szakmai közönség előtt megcsillogtatott szónoki és írói mutatványok, a tudományos fokozatokért folytatott versengés és akadémiai karrier jelenti az életcélt, hanem az, ha az embereket hozzásegítheti, hogy megértsék a számukra idegen korokat és kultúrákat. Vannak romok, amiket nem lehet és nem is kell újjáépíteni. De vannak jó példák is a várrekonstrukciók között a legkülönbözőbb helyreállítási módszerekkel. Az árnyalatlan, ex cathedra kinyilatkoztatások viszont nagyon sokat tudnak ártani, legfőképp maguknak a várromoknak.