Élő lények

A Donald Trump beiktatása utáni első nemzetközi filmfesztivál, a 67. Berlinale nyitógáláján alig egy perc után elhangzott az első utalás az amerikai elnökre és az általa napokkal korábban életbe léptetett beutazási tilalomra. Az est házigazdája, Anke Engelke német humorista a világ minden részéről érkezett vendégeknek szegezte a kérdést: a fesztivál miatt jöttek el, vagy itt ragadtak, mert nem engedik őket vissza a hazájukba. Berlin polgármestere, Michael Müller szintén egy párhuzamra ragadtatta magát: „A berlini fal leomlása után azt mondtuk, hogy ezentúl egy fal sem választhatja el egymástól az embereket.”

Bár a versenyprogram kevés közvetlenül politizáló filmet tartalmazott, a legtöbb történet társadalmi problémákat is megjelenített. Agnieszka Holland Spoor című vadászthrillerében Lengyelország populista nacionalizmusa, Sally Potter családi kamaravígjátékában, a The Partyban a Brexit szelleme, a Wilde Maus című osztrák komédiában pedig a menekülésre kényszerülő milliók és a saját pitiáner gondjaival küszködő európai polgárság ellentmondása húzódott meg. A fesztiválon az egyik legnagyobb tapsvihart a chilei A Fantastic Woman aratta: a film transznemű főszereplője sokáig biztos befutónak is tűnt a legjobb színésznő díjára.

A politikai felhangról a zsűri gondoskodott. Diego Luna mexikói színész-rendező a fesztiváligazgatóval, Dieter Kosslickkal együtt vonult ki a berlini fal maradványaihoz, hogy felhívja a figyelmet: a történelem könnyen megismételheti önmagát. „Berlinnél nincs jobb hely arra, hogy üzenetet küldjünk” – mondta Luna. A fesztivált a német sajtó kritizálta, a Spiegel szerint ugyanis egyre súlytalanabbá válik a világ egyik legnagyobb filmes eseménye. Egy másik zsűritag, a Citizenfour című Snowden-dokujáért Oscar-díjat kapott Laura Poitras a díjátadón kifakadt: „Az amerikai elnök a nép ellenségének nevezte a sajtót. Mi, dokumentumfilmesek kijelentjük: a nacionalizmus és a kirekesztés ellenségei vagyunk.”