Ténykérdések
Lehet-e történelemkönyvként is olvasni a magyar történelem eltagadott-megmásított évtizedeiről szóló Závada-regényeket? – kérdeztük az írót.

Visszacsatolások

Pontról pontra
Mit mennyire lehet szó szerint venni? A Természetes fény című Závada-regényben említett néhány történelmi esemény a könyvben és a valóságban.
• A szlovák többségű Tótkomlós szlovák bírója (mai szóval: polgármestere) az első bécsi döntés után a falu főterén álló Trianon-emlékmű előtt ünnepi beszédben örvendezett a Felvidék – „a csehek által Trianonban elrabolt színmagyar területeink” – visszacsatolásának. (47. oldal)
≈ A kötetbe is bekerült fénykép és annak keltezése egyértelművé teszi, hogy a falu – valóban szlovák – bírója valóban a Felvidék visszacsatolását ünnepelte. Beszédének szövege viszont nem maradt fenn, azt az író adta a szájába korabeli – például Márai Sándor által lejegyzett – beszédek nyomán.
• „Hajnalban ébresztették, és rummal alaposan felöntött feketekávéval” indították útnak az Ukrajnát megszálló magyar katonákat azokon a napokon, amikor „meztelenre vetkőztetett, zsidó partizánnak mondott” foglyok kivégezése volt a dolguk. (154.)
✔ Visszaemlékezések és levéltári források igazolják.
•A magyar büntetőalakulat kifosztotta és felégette az ukrajnai Gnyilusa, Szaponova Guta, Sztaraja Guta és Szmolino falvakat, lakóikat megtizedelte, az erdőben elfogott 104 öreget, asszonyt és gyermeket pedig egy pajtába zárta és azt rájuk gyújtotta. (200.)
✔ Visszaemlékezések és levéltári források igazolják.
• „A völgyben maradottak (szám szerint 11 öregember, 52 vegyes korú nő és 43 gyerek) vetkőztetése estefelé fog megkezdődni, de csak fehérneműig, hogy majd lámpások fényénél kísérjük fel őket az előkészített helyszínre, a húsz férfi mellé, ahol csupán éjfél után fognak megválni alsóruháiktól is, hogy előírásszerű megsemmisítésüket a legszakszerűbben hajthassuk végre” – így gyilkolta le a zsidókat a magyar tábori csendőrség Erdélyben, a Kolozs megyei Sármáson. (387.)
✔ Sármás nem tartozott a bécsi döntéssel visszacsatolt területhez. 1944 szeptemberében tört be oda a magyar hadsereg, és már három héttel később az idézett körülmények között kivégezte Nagy- és Kissármás zsidó lakóit.
• „Tetszik, nem tetszik, le kell csökkentenünk az őrizetesek számát az észszerűen mozgathatóig – még az is lehet, hogy ez a szám nulla” – visszavonuló magyar csendőrök a románokkal úgymond „lepaktált”, ezért általuk begyűjtött cigányokról. (392.)
✔ Az akkor már Békés megyébe betörő szovjet csapatok elől menekülő csendőrök egy ideig magukkal hurcolták, végül kivégezték az elfogott cigányokat.
• Madiszos verőlegények és velük összejátszó rendőrök terrorizálták 1946–1947-ben Tótkomlós nem kommunistaszimpatizáns lakóit; az esti utcán, például moziból hazafelé menet kapták el a kiszemelt áldozatokat. Ha azok a rendőrségen tettek panaszt, ott is megverték őket. (495–506. 560–571.)
✔ Sok esetet részletesen dokumentáltak, mert a Kisgazdapárt helyi vezetői pártközpontjuk segítségével megpróbálták központilag leállíttatni az akciókat – sikertelenül.