Kitört belőlük

A munkásnők mozgalma ott kezdődött, ahová legelőbb és a legtöbben bejutottak: az amerikai textiliparban. Első sztrájkjaikról 1858-ból valók a hírek. Miután két hónapos munkabeszüntetés után 1908. február 28-án látványosan elérték követeléseik teljesítését, ezt a napot a rá következő évben a szocialista párt nemzeti nőnappá nyilvánította. Több se kellett az európai szocialista nőmozgalomnak: egy konferencián már 1910-ben elhatározták, hogy nemzetközivé lesz a nőnap, és a következő évben, március 19-én az USA-ban és négy európai országban már meg is rendezték a munkásünnepet. A dolgozó orosz nők először 1913-ban vonultak ennek jegyében az utcára. A sorsdöntő 1917-es február 23-ai (a Gergely-naptár szerint március 8-ai) pétervári sztrájk és tüntetés – a jelszó: Kenyeret és békét! – nem teljesen véletlenül történt azon a napon: a bolsevikok egyik lapjában, a Pravdában hetek óta cikksorozat jelent meg a dolgozó nők sanyarú sorsáról, és a kampány csúcspontját a szerkesztők a nőnaphoz (Oroszországban akkor február utolsó vasárnapjához) időzítették. De a nőket nem csak a bolsevik propaganda vezérelte, sokkal inkább a kétségbeesés, az éhség adhatott nekik erőt – véli Sz. Bíró Zoltán történész. A nagy esemény nyomán erősítették meg 1922-ben Moszkvában, egy nemzetközi kommunista nőkonferencián, hogy az esetleg különböző napokon tartott ünnep attól fogva mindig március 8-ára essen, és ez azóta is így van. Csak az osztályharcos elkötelezettség kopott le a megemlékezésről.