Szentivánéji álom
A kiváló céllövő, Ámor a szerelem nevű sport örökös bajnoka, amióta világ a világ. Gondosan kidolgozott imázsának és marketingjének köszönhetően az a hír járja róla, hogy százszázalékos pontossággal dolgozik, soha nem véti el a célt, de ez persze így nem igaz. Már a nagy betűs részek olvasásakor is kiderül, hogy a szerelem beteljesedését sok minden befolyásolja, leginkább az emberi gyarlóság, a csalfaság, a félreértés és más, alig részletezhető emberi bonyodalmak, a kis betűs szedetben meg valóságos drámai üzenetek vannak elrejtve. Shakespeare az 1500-as évek végén írta a Szentivánéji álmot, 1605 óta van színen, a történészek szerint ez a legsűrűbben játszott műve. Nem reprezentatív véleménykutatások szerint kétség sincs afelől, hogy a legnépszerűbb a publikum körében: aki nem ismer magára, az soha nem volt szerelmes, és soha nem is lesz. Most, Shakespeare-ciklusának részeként a Vígszínház mutatta be, mi történik a nyári napfordulón, athéni uraságokkal, hölgyeikkel, erdei halandókkal, rossz és jó üzeneteket közvetítő tündérekkel, akik Pukk varázsos tréfáinak kiszolgáltatottjai. A hű szerelem nem beszél, mondja máshol az avoni hattyú, de a nemzet dalnoka azt is terjesztette: színház az egész világ és színész benne… Márpedig ha így van, mindent szabad. A Vígben önfeledt, olykor szabadjára engedett komédiázás zajlik, előfordulnak magánszámok, bőségesek az áthallások, bármi, ami elvárható és megengedhető, ha a sötétség urai elfordítják a fejüket. Kovács D. Dániel rendező Nádasdy Ádám fordítását használja, a színpadi változat megvalósításában Závada Péter segíti, a hatalmas tér látványvilága Horvát Jenny vízióját rögzíti, a színészek (Stohl András, Eszenyi Enikő, Hajduk Károly, Király Dániel) pedig kihasználják, ami csak egy őrült estébe belefér.
