Menekülőrevették
Budapest visszalépése is hozzájárult ahhoz, hogy az olimpiai rendezés válságáról beszéljenek. Az elszálló költségeket látva kínosan megfogyatkoztak a rendezésre aspirálók, akiket a NOB lassan kénytelen lasszóval fogni.

Olcsón megoldanák


Rióiromok

A riói uszoda külső homlokzata. Elhanyagoltan, elhagyatva
Pazarló építkezés, kihasználatlan vagy bezárt, gyorsan romló állagú létesítmények, amelyeknek az állagmegóvására sincs pénz, nemhogy a hasznosításukra. Még fél évet sem kellett várni azóta, hogy kialudt az olimpiai láng Rio de Janeiróban, a brazil nagyváros már fel is sorakozott az utóhasznosítás problémájával kilátástalanul küzdő rendezők közé, Athén és Szocsi mögé. A 2014-es labdarúgó-világbajnokságot is kiszolgált Maracana stadion zárva van, a fű kiégett, és január végén még az áramot is kikapcsolták, mert a szolgáltató csaknem egymillió dollárnak megfelelő hátralékot követel. A gazdátlanná vált arénába betörtek, a 78 ezer ülés tizedét megrongálták, a falakból rézvezetékeket téptek ki, üvegablakokat zúztak be. Loptak poroltót, tűzoltótömlőt, tévéket, de elvitték még a stadion hivatalos névadójának, Mário Filho legendás sportújságírónak a bronz mellszobrát is. A korábban a stadionban mérkőzéseket játszó négy riói futballklub, a Botafogo, a Flamengo, a Fluminense és a Vasco da Gama képtelen megegyezni arról, hogyan osztozzanak a működtetés költségein, amelyek így a várost terhelnék.
Riónak nincsen azonban pénze, Brazília pedig az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság óta nem tapasztalt krízissel küzd. Az olimpiai park – ahol a tavaly nyári játékok idején még naponta 150 ezren fordultak meg – a rióiak sportközpontja lett volna, de a létesítményei kihasználatlanul és gondozatlanul állnak. A 20 millió dollárba került golfcentrumban csak lézengenek, és az üzemeltetőnek már hónapok óta nem fizetett a brazil golfszövetség. A Deodoro sportkomplexumot decemberben bezárta a városi önkormányzat, mert senkit sem talált, aki működtette volna. Így az ott lévő kajakszlalompályából sem lett hatalmas közösségi uszoda, ahogy azt a környékbelieknek – zömmel a nyomornegyedek, a favelák lakóinak – ígérték. A tekvandónak és a vívásnak otthont adó csarnokot iskolává alakították volna át, ám ebből éppúgy nem lett semmi, mint abból, hogy egy harmadik olimpiai létesítmény szétbontásával a város más részén négy további iskolát építsenek.
Az ingatlanfejlesztők számítása sem jött be. A Carvalho Hosken Group és az időközben egész Dél-Amerikára kiterjedő korrupciós botrányba keveredett Odebrecht arra spekulált, hogy a versenyzők és sportvezetők elszállásolására épített olimpiai falu apartmanjain a szükséges átalakítás után csinos haszonnal túladhat. Az elvileg Rio jó környékén lévő lakásokért azonban nem tolonganak a vevők. A 31, egyenként 17 emeletes toronyházban lévő összesen 3604 apartmanból eddig csupán 260 talált gazdára, miközben az ingatlanfejlesztők havi kamatterhe 6,5 millió dollárnak megfelelő összeg. Az új ötlet most az, hogy alacsony kamatozású hitellel, kedvező áron értékesítik a lakásokat a városi közalkalmazottaknak, valamint a hadsereg és a haditengerészet katonáinak.