Lélegezz!
Mi történik, ha mást gondol a férfi, és mást gondol a nő a gyerekvállalásról? A férfi szeretne utódot, a nő nem. Illetve nem most. Vagyis inkább nem szeretne beszélni róla. Miközben egyfolytában erről beszél. Hogy miért nem jó ötlet erre a világra gyereket szülni. Vannak érvek amellett, hogy nem szabad nemzeni, és amellett is, hogy de miért pont nekik ne legyen kisbabájuk. Minél többet tudnak a világról, minél inkább átérzik a saját felelősségüket, annál kevésbé egyértelmű, hogy mi a jó döntés. Mégiscsak összejön a gyermek, azazhogy mégsem, aztán mégis, az élet pedig lepereg. Ennyi. Duncan Macmillan duodrámája közhelyszótár a javából. Az egymásba csúsztatott jelenetekre építő dramaturgia, az idősűrítés teszi mégis izgalmassá. Pálos Hanna és Nagy Ervin szelíd humorral, öniróniával viszonyul a szerepéhez, egymásnak adogatva szorongást és begörcsölést. Esendő emberpárt alakítanak, akik már-már komikusan elbeszélnek egymás mellett, miközben kitartóan, türelemmel és empátiával igyekeznek megérteni a másikat. Mindvégig remek összhangban siklatják félre az összes szituációt, amiből kisülhetne az egybehangzó és egyértelmű közös életigenlés, a létezés öröme, amely olyan természetes, mint lélegzetet venni.
