A Pygmalion-hatás
A kutatók – Robert Rosenthal és Lenore Jacobson – véletlenszerűen ráböktek az osztálynévsorban néhány gyerek nevére, azt állítva a tanáraiknak, hogy egy szintfelmérő alapján komoly előrehaladás várható tőlük. Valójában semmilyen vizsgálat nem igazolta ezt, csupán a pedagógusok agyában ültették el a gondolatot, hogy a jövő nagy reménységeivel van dolguk. Ez is elég volt ahhoz, hogy a tanárok másként viszonyuljanak ezekhez a diákokhoz. A nagyobb odafigyelés meg is látszott az év végi eredményeken: a „reménységek” kivétel nélkül az átlag fölött teljesítettek. E – közel fél évszázada elvégzett – kísérlet nyomán honosodott meg a szociológiában a Pygmalion-hatás kifejezés, annak igazolásaként, hogy a környezet pozitív elvárásai önmagukban is nagyobb teljesítményre sarkallnak.
