Nagyélménybiznisz

afp / FREDERIC J. BROWN

Évszakváltáskor mindenkinek szüksége lenne valamilyen tisztítókúrára – hirdeti tavasszal egyre több, életmóddal foglalkozó oldal. Ám a böjtöléssel sem árt óvatosan bánni.

„Ha úgy érzed, a rohanás, a stressz, a hosszú tél és a napsütésmentes életmód kiszívta minden életerődet, illetve az esti nassolások nyomai láttán sem ugrasz ki a bőrödből örömödben, épp itt az ideje, hogy belevágj egy rövid, de annál hatásosabb léböjtkúrába” – hirdeti egy női magazin. S ki tudna erre nemet mondani, ha még azt is hozzáteszik, hogy ezzel a fogyásnak és az egészségének is jót tesz?

„A hét egyik legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy mennyire igaz, hogy minden a fejünkben dől el. Mintha első nap az agyamban kikapcsolták volna az »éhség« gombot, és az így is maradt az azt követő napokban. Komolyabb holtpontom sem volt, fáradtságot sem éreztem, az energiaszintem folyamatosan nőtt” – így élte meg élete első léböjtkúráját Mautner Zsófia ismert gasztroblogger. Beszámolója szerint furcsa volt megtapasztalnia, hogy nem érez éhséget, miközben hét napig nem evett. „Nem mondom, hogy nem volt egy-két pillanat, amikor nagyokat kordultak a gyomrok, de összességében az éhség eltűnt” – fogalmazott. A Mautner által kipróbált, egyhetes léböjtkúra során napi 3-4 liter folyadék (ásványvíz és gyógyteák) mellett frissen centrifugált gyümölcsleveket, búzafűlevet, híg zöldségleveseket és zabkását is kaptak, összesen 500 kcal értékben naponta. Mindezt kétórás ütemezésben, így a résztvevők vércukorszintje sem ingadozott.

Nem csak a legtöbb vallás tartja hasznosnak és követendőnek a böjtöt, egyre elfogadottabb ez a fajta kíméletes önsanyargatás az orvostudomány, illetve a természetgyógyászat terén is. Már az ókorban is úgy tartották, hogy segíti a szervezet megfiatalodását, az élet meghosszabbítását. A modern kori böjtöt mint gyógymódot Otto Buchinger német orvos dolgozta ki, aki saját magán tapasztalta meg az ivókúra áldásos hatását. Előbb kikezelte vele súlyos ízületi gyulladását, a gyors javulást látva pedig kutatni kezdte a böjttel való gyógyítás lehetőségét. Két év múlva, 1920-ban aztán megalapította a nevét viselő böjtszanatóriumot Witzenhausenban, ahová a világ minden tájáról érkeztek betegek. A német orvos terápiája szerint pár nap bevezető után – amikor még valamennyi szilárd táplálékot is fogyaszthattak a betegek – következett a „koplalás” és az ivókúra.

A léböjt lényege azóta sem változott: a vállalkozók bizonyos ideig kizárólag folyadékot fogyasztanak a salaktalanítás elősegítésére. Olyan ez a szervezetnek, mint egy nagytakarítás, a legerősebb hatású tisztítókúra – tartják a léböjtkúra elszánt támogatói. Hozzátéve: az a titka, hogy miután a szervezet nem kap szilárd táplálékot, saját tartalékait mozgósítja, beindul az „öngyógyítás”. Elvben ebben az időszakban leomlanak az érfalakon, az ízületek között, a kötőszövetekben raktározódott salakanyagok.

Nem árt azonban tudni, hogy hátrányai is vannak a kúrának. Szinte biztosan jelentkező „mellékhatás” például az álmosság, a fáradtság és a koncentrációzavar. Nyilván nem véletlenül tanácsolják, hogy böjt közben senki se dolgozzon, ilyenkor ugyanis biztosan ingerlékenyebb az ember, gyakoriak lehetnek az érzelmi kitörések, hangulatingadozások, ami nem igazán előnyös egy munkahelyen. ¬