Milliókreggelire

Az éves szja-bevétel majdnem ötödét csoportosítaná át például a vagyonadó és a többkulcsos adózás újbóli bevetésével Botka László, Szeged polgármestere, az MSZP kormányfőjelöltje, de a tervezett adókulcsokat még titkolja.

¬ Elképzeléseik szerint már egymillió forintos havi jövedelem felett luxusadót kellene fizetni. Nem lőnek-e túl a célon azzal, hogy nemcsak a legvagyonosabbakat, hanem a sikerszakmákban jól keresőket is különadóztatnák?

Szemben azzal, amit Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyilatkozott a terveinkről, nem vetnénk ki általános vagyonadót. Több szempontot mérlegelnénk, az első az egymillió forint feletti havi jövedelem, a második a tízmilliósnál értékesebb személygépjárművek, helikopterek, jachtok, a harmadik a százmillió forintosnál nagyobb vagyon.

¬ Korábban, 2006-ban és 2010-ben is próbálkoztak a szocialisták különféle vagyonadókkal, amik vagy törvénytelennek bizonyultak, vagy még az adminisztrációs költségeket sem hozták be. Hogyan szednének be önök évi 300 milliárd forintot a leggazdagabbaktól?

Ekkora összeget csoportosítanánk át az adórendszeren keresztül a rászoruló rétegek javára, hogy a közteherviselés sokkal igazságosabb legyen. Alapvetően adócsökkentést hirdetünk, hiszen az Európai Unióban még mindig a legalacsonyabbak között lévő magyar átlagbérnek (2017 januárjában bruttó 273 800 forint – a szerk.) a harmadát emésztik fel a közterhek. A magyarok 40 százaléka szegénységben él, a fele vagyontalan, vagy legfeljebb csak lakása van, s mindössze 5 százaléka vagyonos. Az utóbbiak ötödét sújtaná a luxusadó.

¬ De érdemes-e azt kivetni úgy, hogy az ingatlanokról nincs értéktérkép, a privát vagyonok jó része még mindig külföldi számlákon lapul, luxuscikket másutt is lehet venni?

Több hónapja dolgozunk az új adórendszeren a szakértőinkkel. Nem állunk elő olyan javaslattal, ami értelmetlen, vagy amit az Alkotmánybíróság – mint a korábbi ingatlanadókat – megsemmisíthetne. Tévedés, hogy az adórendszer általunk elképzelt átalakítása alapvetően a luxusadóra épülne, ez csak az egyik eleme lenne. Sokkal fontosabb a többkulcsos adózás visszaállítása. A jelenlegi egykulcsos szja-nál ugyanis nincs igazságtalanabb megoldás! Most az első lépést tesszük meg, széles társadalmi vitát indítunk, hogy felmérjük, mennyien támogatják ezeket az alapelveket. A részleteket, beleértve az adókulcsokat, a választási kampányban mondjuk majd el. ¬ GYENIS ÁGNES

Mészáros Lőrinc valószínűleg 30 másodperc alatt keres annyit most, amennyit az akár 30 évnyi munkaviszony után kifizetett végkielégítések kapcsán pofátlanul soknak nevezett a Fidesz 2010-ben.

A 98 százalékos szja „nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért (...) bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható” – mondta ki nyakatekert jogi nyelven az Alkotmánybíróság (AB) 2014 februárjában. Az addigra már kormányhű jogászokkal – például exképviselőkkel – feltöltött AB sem tehetett mást, az Orbán-kormány ugyanis sorra vesztette el az ügyeket a strasbourgi emberi jogi bíróságon. A budapesti kabinet mindent megpróbált, a testület Nagykamarája elé vitte az ügyet, de az a 2013. november 4-ei ülésén a kormány kérelmét nem fogadta el, a Magyarországot elmarasztaló határozatok véglegessé váltak. Ezért a bíróság döntései, amelyek értelmében a 98 százalékos adómérték a tulajdon védelmét szolgáló nemzetközi szabállyal ellentétes, a magyar államra kötelezővé váltak. Az előírás úgy múlt ki, hogy a strasbourgi bukásokat látva az adót 75 százalékra csökkentette a parlament 2014 elejével, a régi szabály alkalmazását pedig az AB betiltotta.

A különadó összeghatárai ma már viccesnek tűnnek. A „pofátlanul sok” a Fidesz–KDNP szerint a 2 millió forintos, egyes esetekben 3,5 milliós végkielégítés-határ fölött kezdődött. Most meg röpködnek a miniszterelnök éppen kegyelt stadionpáholybeli társainak a tízmilliárdos állami megrendelései, így már az egyszázalékos túlárazás is jól jövedelmez. Ugyanakkor az nehezíti az elszámoltatásra készülők dolgát, hogy akkor könnyen visszatartható szja-ról volt szó, most meg akár évekkel korábban kivett milliárdos osztalékokról, amelyeket többnyire közben be is fektettek.

A 75 százalékos különadó még most is él (bár ezt is támadták Strasbourgban). Ilyen mértékű luxusadóval egyébként más kormány is próbálkozott, például a francia, de ott általában a jövedelmekre, nem pedig a végkielégítésekre vetették ki. Első körben a francia alkotmánybíróság is a polgárok kirablásának minősítette a 66 százalék feletti jövedelemadót, mire a szabályt úgy módosították, hogy a munkaadónak kell fizetnie a pluszterhet. Ott ugyanis nem a büntetés volt a szándék, a francia extra adót egy gazdasági megszorítócsomag részeként átmenetinek szánták, és az évi egymillió eurónál többet keresőkre alkalmazták.