Bourbon-szindróma
Semmit sem tanultak és semmit sem felejtenek a 2014-es választásokon összefogott baloldali pártok.

Botka László általa töltött kolbásszal. Eszi, nem eszi

Jelölőgyűrés
Valamivel többen vannak azok (a szavazókorú népesség 36 százaléka), akik alkalmasnak tartják Botka Lászlót arra, hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje legyen, mint azok (34 százalék), akik kétségbe vonják ezt. Persze igazán csak annak van jelentősége, hogy mit gondolnak erről az ellenzéki szavazók, még pontosabban azok, akik 2018-ban kormányváltást szeretnének. Ez utóbbiak a Medián január végén 1200 fő megkérdezésével készült országos közvélemény-kutatása szerint a szavazóközönség 43 százaléka, szemben azzal a 48 százaléknyi válaszadóval, akik azt szeretnék, ha a következő választás után is maradna a mostani kormány.
A kormányváltást óhajtók is eléggé megosztottak: közülük minden második alkalmasnak tartja közös kormányfőjelöltnek a szegedi polgármestert, miközben a szavazók másik fele nem tartja alkalmasnak (21 százalék) vagy nem tudott véleményt alkotni (29 százalék). Igaz, az utóbbi szám értelmezéséhez fontos megjegyezni, hogy a felmérés időpontjában a kormányváltásra szavazó megkérdezettek 32 százaléka még nem hallott arról, hogy Botka vállalná a közös miniszterelnök-jelöltséget. A személye viszont ismertebbé vált: a novemberi 70 százalékról januárra 78 százalékra növekedett azok aránya, akik véleményt tudtak mondani róla.
Aligha meglepő, hogy a szocialisták szavazóinak nagy többsége (70 százaléka) alkalmasnak látja Botkát a miniszterelnök-jelölti pozícióra, ám az már – különösen az azóta eltelt másfél hónap csatározásainak ismeretében – kevésbé magától értetődő, hogy az arány a DK-szavazók körében is csaknem ugyanakkora (68 százalék). Ugyanakkor a fő konfliktusforrásnak, Gyurcsány Ferenc személyének a megítélése korántsem egyértelmű. A kormányváltást óhajtó szavazópolgárok bő egyharmada az összefogás akadályaként tekint rá, mintegy negyedrészük viszont vitatja ezt. A többségnek (40 százalék) nincs határozott álláspontja ebben a kérdésben. Az MSZP-sek ennél is megosztottabbak: 30 százalék ellenezné, de majdnem ugyanannyi, 29 százaléknyi nem kifogásolná, hogy a DK elnöke rajta legyen a közös listán.
Botka László viszont kevésbé megosztó, sőt ő a legnépszerűbb baloldali politikus: a kormányváltást óhajtó szavazók 55 százaléka szívesen látná fontos politikai szerepben, és ez az arány a teljes szavazókorú népességben is eléri a 34 százalékot.
A Medián ezúttal részletesebben is megvizsgálta, milyennek látja a közvélemény az MSZP miniszterelnök-jelöltjét. Amikor a kérdezőbiztosok azt kérték a válaszadóktól, hogy saját szavaikkal jellemezzék Botkát, lényegesen többen soroltak pozitív jelzőket (34 százalék), mint negatívumokat (22 százalék). A legtöbb spontán választ abba a kategóriába lehetett besorolni, amely a politikus szociális érzékenységére, emberségére, általában az emberi vonásaira utaló jelzőket tartalmazta, és ugyancsak viszonylag sokan említettek pozitív erkölcsi tulajdonságokat, olyanokat, mint „tisztességes”, „becsületes”, „őszinte”, miközben más vezető politikusok jellemzésével összehasonlítva viszonylag kevesen mondták róla, hogy kiemelkedő intellektuális vagy retorikai képességek jellemeznék.
A továbbiakban a megkérdezettek előre megadott jelzők, tulajdonságok alapján osztályozták a miniszterelnök-jelöltet. Botka szinte minden dimenzióban jól „teljesített”, a közepesnél magasabb átlagpontszámot ért el. Egyedül a kompetenciája kérdőjeleződött meg: viszonylag kevesen gondolják róla, hogy „képes rendbe tenni az ország dolgait”. Természetesen más súlya van annak, ha egy ellenzéki miniszterelnök-jelöltet kormánypárti szavazók minősítenek, mint amikor ellenzékiek. A legnagyobb különbség épp ebben az utóbbi értékelésben mutatkozott: a fideszes válaszadóktól csak 35 pontot, az ellenzékiektől (a jobbikosokat nem számítva) 64-et kapott. Azt viszont még a kormánypártiak közül is elég sokan elismerik, hogy Botka „emberi” és „kitart az elvei mellett”. ¬ HANN ENDRE
