Ha megszületett a kiérlelt álláspont, s van fontos és hasznos mondanivalóm, tudom, hogy hol találom az újságírókat, majd odamegyek, és elmondom, amit akarok. Nem vagyok a sajtó nagy hozzáférésének híve, személyesen pedig nincs is szükségem rá. Nagyjából így foglalta össze a médiához fűződő viszonyát Rex Tillerson, az Exxon Mobil olajtársaság első emberéből lett amerikai külügyminiszter. Aki február eleje óta van hivatalban, de az első sajtóértekezleteit a múlt heti ázsiai körútján tartotta, odahaza még nem kérdezhették. Ráadásul a munkatársai gondoskodtak arról, hogy Szöulban és Tokióban is csak olyan újságírók kapjanak szót, akiket ők kiválasztottak. A The New York Times amerikai napilap arra emlékeztetett, hogy ez a kínai vezetés bevett gyakorlata.
A helyzetet jól jellemzi, hogy a sajtóval kapcsolatos gondolatait Tillerson Erin McPike-nak, az Independent Journal Review nevű konzervatív online portál munkatársának fejtette ki. Akinek az egyik kollégája a napokban azért mondott fel, mert a portálon megjelent egy írás, amely összefüggést vélt látni aközött, hogy Barack Obama volt amerikai elnök Hawaiin – mellesleg a szülőföldjén – vakációzott, és egy hawaii szövetségi bíró volt az első, aki vétót mondott Donald Trump elnök újrafogalmazott, hat muszlim többségű ország állampolgáraira vonatkozó beutazási tilalmára. Az írást előbb módosították, majd visszavonták.
A szakmában ismeretlen McPike volt az egyetlen újságíró, aki elkísérhette ázsiai útjára az amerikai külügyminisztert, miközben évtizedek óta az volt a szokás, hogy a nagy lapok és tévék saját munkatárssal képviseltetik magukat, s a repülőgépen megpróbálnak bepillantani a színfalak mögé, elkapni információkat. Tillerson nem is titkolta, hogy éppen ezt akarta elkerülni, és világossá tette, hogy a jövőben is megválogatja, kit visz magával. McPike ráadásul nem viselkedett úgynevezett pool-újságíróként, aki a szakma íratlan szabályai szerint a kevés (vagy jelen esetben egyedüli) akkreditált helyre bejutva megosztja információit a többiekkel. Tillerson először arra hivatkozott, hogy pénzügyi okokból nem visz újságíró-delegációt, majd amikor a lapok és tévék protestáltak, hogy hagyományosan maguk fizetik a költségeiket, már a helyhiány vált okká, valamint az, hogy a külügyminiszter szeret „zárt ajtók mögött” dolgozni.
A médiával való bánásmód beleillik abba, hogy Trump, illetve főideológusa, Steven Bannon minimum ellenzéknek, de gyakran ellenségnek tekinti a sajtót, és személyesen is kipécéz újságírókat. Tillerson viszont az érzéketlenségről is tanúbizonyságot tett, amikor Tokióban nem látogatta meg az ottani amerikai nagykövetséget, márpedig ez a gesztus a világ minden táján a diplomácia irányítójától annak a jele, hogy megbecsüli a munkatársait.
