Hol tágasabb?
Szellem
HOLLANDIA ÉS A BEVÁNDORLÁS
AZ INTEGRÁCIÓ PROBLÉMÁI
HULLÁMOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK

Holtágasabb?

Nem véletlenül nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy a múlt heti holland választást a bevándorlás-ellenes Szabadságpárt nyeri. A hollandok egy időben maguk is kivándorlók voltak, ezért is várták hosszú ideig tárt karokkal a betelepülőket és a menekülteket.

12-038-01.tif

Rasszizmus-ellenes tüntetés Amszterdamban. Nagy erőkkel küzdenek
afp / EMMANUEL DUNAND

Bolygóhollandik

A holland azon kevés nemzet egyike, amelynek nagyobb része az anyaország határain túl telepedett le: a 28 millió hollandból jelenleg 15 millióan. A legtöbben, több mint ötmillióan az USA-ban, de milliós nagyságrendű a Kanadában, illetve Franciaországban élők száma is. A dél-afrikai búrok – ma inkább afrikánereknek mondják őket – részben szintén hollandok, a nép elnevezése is holland szóból származik: a boer parasztot jelent.

Az első kivándorlási hullám a XII. században indult, akkor a Zeeland tartományban gyakran pusztító árvizek elől menekültek a földművesek Angliába és Franciaországba, illetve Bréma és Hamburg térségébe. Berlinben is megjelentek: hollandok csapolták le a mocsarakat és építettek csatornákat, és több nyelvész szerint a német fővárost jellemző dialektusban a mai napig tetten érhetők a holland gyökerek.

A második hullám a XVI. század végén, a gyarmatbirodalom kezdetekor indult. A holland kereskedők, tengerészek és gyarmatosítók egyebek mellett a dél-afrikai Fokvárost, illetve a ma New Yorkként ismert Új-Amszterdamot alapították meg, az akkori Új-Hollandia fővárosát. Eljutottak Tajvan szigetére is, majd amikor a kínaiak 1662-ben megostromolták és elfoglalták a helyi holland erődítményt, a győztesek legyilkolták a férfiakat, a rabszolgasorba taszított nőkből pedig a kínai katonák feleségei lettek. Tajvan déli részén még ma is születnek olyan világosbarna, illetve vörös hajú gyerekek, akik le sem tagadhatják, hogy a felmenőik között hollandok is voltak.

A legutolsó nagy kivándorlási hullám a második világháború utáni időszakra esett: a súlyos gazdasági válság miatt még az akkori kormány is támogatta utazási kedvezményekkel a kivándorlást. Azt is elérte, hogy az USA kivette őket a bevándorlást korlátozó kvótarendszerből. A világégés utáni években hollandok százezrei érkeztek az USA-ba, Kanadába és Ausztráliába, ám jelentős részük végül visszatért a hazájába: a holland kormány a hatvanas évek elejére – a gazdasági növekedés kezdetekor – rájött arra, hogy mégsem volt olyan jó ötlet megszabadulni a lakosság legaktívabb rétegeitől.