Stefan Zweig: Búcsú Európától

Fullasztó a levegő, de nem csak a dél-amerikai klíma miatt, ahol Stefan Zweig számtalan helyen fő vendég a harmincas évek második felében. A világ a náci Németországra figyel, a fenyegetettség miatt Albert Einstein és Thomas Mann mellett a zsidó textilgyáros családból származó osztrák író is emigrálni kényszerül 1934-ben. Először Londonba megy, majd Bathban telepszik le, ahol másodszor is megnősül, titkárnőjét, Elisa Charlotte Lotte Altmannt veszi el feleségül. A háború ellenére hisz a békében, a határok és útlevél nélküli Európában. Bár nehezére esik az új szerep, rá kell jönnie, hogy az írói lét és az ismertség felelősséggel is jár: levelek tucatjait kapja azoktól, akik veszélyben érzik az életüket, azzal a kéréssel, hogy segítsen nekik vízumot szerezni. Zweig a náci Németország előretörésével már Angliában sem érzi biztonságban magát, 1940-ben New Yorkba költözik, de mivel az általa is segített sorstársak megérkezésével „ott van fél Bécs és Berlin”, második feleségével Brazíliában telepszik le. Ott írja meg egyik legmegrázóbb művét, a Sakknovellát. A filmben is három-négy nyelven beszélő Zweig szeme előtt hullik darabjaira az általa csodált európai szellemiség, a csalódást már képtelen feldolgozni, 1942-ben öngyilkos lesz. Szerepében Josef Hader megrázó érzékenységgel játssza az író utolsó éveit Európa pusztulásának árnyékában.