Kisütötték

Március 31. után megsarcolhatja a 4 kilowattosnál nagyobb teljesítményű napelemes rendszereket – hivatalosan: a háztartási méretű kiserőműveket – a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal. Ezzel aligha lehet más célja, minthogy a további növekedést kordában tartsa. A főleg háztetőkre telepített kiserőművek száma és beépített teljesítménye évek óta ugrásszerűen emelkedik: 2010-ben még 1,3 megawatt volt az összteljesítményük, 2015-ben viszont már 128,9 megawatt. A rendelet hangsúlyozza ugyan, hogy az újonnan bevezetett, úgynevezett elosztói teljesítménydíj nem terheli a március 31-éig üzembe helyezett rendszereket, és a mértéke 0 forint, de aligha volna értelme az efféle díjazásnak, ha nem az emelése volna a cél.

A hivatalos magyarázat az, hogy az átlagosnál nagyobb napelemes rendszereikkel saját fogyasztási igényeiket mindinkább kielégítő intézmények és háztartások alig járulnak hozzá a hálózat működési és fejlesztési költségeihez, ami az Energiahivatal szerint „indokolatlan előnyt jelent számukra”. Valójában azonban elébe megy a hatóság annak a kialakuló problémának, hogy a hálózati költségeket – éppen a napelemrendszerek terjedése miatt – egyre kevesebb fogyasztó között kellene szétosztani.

A hálózathasználati díj mint az áram „házhoz szállítási költsége” rendszerszinten az állandó költséget fedezi, ám ha ezt mind kevesebb fogyasztóra kell kiszámlázni, az áramdíjemelést kényszerít ki. Az elosztói teljesítménydíj térnyerése ördögi körré változtathatja azonban a rendszert, mivel a napelemeseket az „igazságtalan sarc” megfizetése felől az energiatárolás és a kisközösségi energiatermelés (és -fogyasztás) felé terelheti. Bár még mindkettő gyerekcipőben jár, terjedésük kikényszerítheti a drasztikus szakítást a bevezetett hálózati költségmodellel.