Holtomiglan,holtukiglan

Van az a pénz, amiből a jelenleginél jóval szélesebb körben lehet egészségügyi szolgáltatást nyújtani – derült ki a 2012-től mostanáig tartó alapellátási modellkísérletből. Ehhez a Svájci Alap adta a 3,7 milliárd forint támogatást, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara pedig a szellemi muníciót. A koncepció lényege az volt, hogy 16 észak- és kelet-magyarországi település 24 háziorvosa négy praxisközösséget alkotott, azzal a feladattal, hogy javítsák a hozzájuk tartozó négy-négy kistérség mintegy 40 ezer lakosának egészségi állapotát. Ehhez népes segítő csapatot kaptak az orvosok: a hat háziorvos alkotta praxisközösség mellé kilenc védőnő, három népegészségügyi szakember, egy egészségpszichológus, egy gyógytornász, valamint egy dietetikus és két, a roma lakosság köréből toborzott és kiképzett segédegészségőr dukált.

A terepen zajló munka három és fél éve alatt 32 ezer személy egészségi állapotát mérték fel a védőnők, feltérképezve a betegségkockázatokat. Az életmód-tanácsadásokon, gyógytornán, dohányzásleszoktatási programokon, összesen több mint 9 ezer eseményen 200 ezer érdeklődőt regisztráltak. A modellprogramban részt vevő praxisok körében 12 százalékkal csökkent a beutalóval szakrendelésekre továbbküldött betegek száma. Ez részben arra utal, hogy az orvosoknak ekkora létszámú segítő csapat mellett több idejük maradt az ellátásra, részben pedig arra, hogy a páciensek helyben megkapják azt a gondoskodást – például a tornához szükséges mozgássor betanítását –, ami megelőzte a szakorvosi beavatkozást igénylő állapotromlást.

Egészen a program lezárásáig úgy tűnt, hogy az egészségpolitika minden korábbi ígérete ellenére sem talál forrást arra, hogy a négy csapatot egyben tartsa. Az utolsó utáni pillanatban jelentette be Ladányi Márta helyettes államtitkár, hogy novemberig lesz pénz a folytatásra. A modellprogramot is kiterjesztik: 30 praxisközösség számára nyílik meg az uniós pályázati lehetőség az emberierőforrás-fejlesztési operatív program keretében, amely 6,1 milliárd forint támogatást ígér – cserébe az alapellátás „prevenciós fókuszú áthangolásáért”, a lakosság egészségi állapotának javításáért. A modellprogram országos kiterjesztése évi 30–35 milliárd forintba kerülne, legalábbis így kalkuláltak a svájci program vezető munkatársai. Az egészségpolitika azonban a jelek szerint korántsem kötelezte el magát ekkora összeg kifizetésére. És arra sem, hogy országos programmá tegye azt, amit egyelőre, óvatosan, legfeljebb a hátrányos helyzetű térségek számára tenne elérhetővé.

Nyomkövetőt kap minden beteg, ha az idei tesztüzem után élesben fog működni az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (eeszt). A több mint 7 milliárd forintból megvalósuló informatikai program alapvető változást hozhat az orvosok munkájába. A létrehozott elektronikus térbe ugyanis szinte automatikusan töltődik fel minden adat, ami a betegről keletkezik, a kórházi zárójelentéstől a labor- vagy diagnosztikai vizsgálatok eredményén át valamennyi szakorvosi vizitig. A rendszernek része lesz a már évek óta bevezetni ígért e-recept és az ugyancsak elektronikusan keletkező és továbbított beutaló is. Így nem kell papírok tömkelegével járkálnia a betegnek egyik orvosától a másikig, hogy megossza velük a gyógyításhoz szükséges információkat. Az orvosnak pedig nem kell a papírokat kronológiai sorrendbe raknia, kiemelnie a nőgyógyászati vagy mondjuk ortopédiai leletek kavalkádjából az őt érdeklő kardiológiai vizsgálatok eredményeit. A rendezést és válogatást a szoftver az orvos kívánságának megfelelően pillanatok alatt elvégzi.

A háziorvos egyetlen gombnyomással látni fogja, mi történt a páciensével. Megtudhatja, hogy elment-e az ajánlott szűrésre, kiváltotta-e, és a javallatának megfelelően szedte-e a felírt gyógyszereket. Ezzel kiküszöbölhetők lesznek a feleslegesen megismételt vizsgálatok, hiszen a beutaló orvos láthatja, ha valamelyik kollégája néhány hete már megelőzte velük. A patikus is észlelheti – és gondosan elemezheti, feltéve, ha lesz rá ideje és megfelelő ösztönzése –, hogy bárhol az országban milyen gyógyszereket váltott ki a beteg. Ez módot adhat arra, hogy az egymással „összevesző” készítményeket szétválogassa. Nem ritka ugyanis, hogy a különböző orvosok által felírt orvosságok egymás hatását felerősítik, vagy éppen kioltják, akár életveszélyes helyzetbe is sodorhatják a gyanútlan betegeket. Az internettel és okostelefonnal nem kommunikáló idősebb páciensek kedvéért még jó ideig megmaradnak a papíralapú receptek és beutalók, és aki kéri, továbbra is kézbe veheti azokat.

Csak a beteg és az őt kezelő orvosok férhetnek hozzá az eeszt-ben lévő adatokhoz, de arra is van lehetőség, hogy a páciens szűkítse ezt a kört. Az eeszt.gov.hu oldalon ki-ki rendelkezhet saját egészségügyi adatainak megismerhetőségéről. A jogszabály szerint négy fokozottan érzékeny területen, a pszichiátriai, az addiktológiai, a nemi betegség kezelésével vagy az AIDS fertőzésével kapcsolatos adatokba a betekintési lehetőség oly módon szűkíthető, hogy azt csak az illetékes kezelő szakorvos láthassa, de a háziorvos ne férhessen hozzá. Persze az is élhet a jogával, akinek nincs internetes hozzáférése: a kormányhivatalokban személyesen lehet rendelkezni a kívánt szűkítésről, amit bármikor és tetszőleges alkalommal lehet módosítani. Bár a lehetőség március eleje óta él, a kormányhivatalokban eddig senki sem jelent meg ilyen kéréssel.