Klein Dávid

Portré

2017. március 30.

Fazekas István

Klein Dávid

hegymászó

„A középiskolában magántanuló lettem, mert különben nem tudtam volna eleget mászni és csavarogni” – mesél szenvedélye kezdeteiről a 41 éves hegymászó, aki most indul a Magyar Everest Expedíció keretében társával, Suhajda Szilárddal a világ legmagasabb csúcsára. Budapesten nőtt fel, szülei pszichológusok – édesanyja szociológus is –, édesapja találta ki a Túró Rudi nevét és csomagolását. „Nem sóztak a nyakamba célokat, hagyták, hogy felfedezzem, mi inspirál.” Négy testvére különböző pályát futott be: „az útkeresés és az autentikus életre törekvés közös”. Az ELTE filozófia szakán diplomázott, jelenleg PhD-zik. „Az intellektuális kalandozás ugyanolyan romantikus, mint a hegyek közti.” Gyerekkorától járja a természetet, a 14 évesen elvégzett sziklamászó-tanfolyamot a „sárga ruhaszárító kötélen lógós ásványgyűjtés” előzte meg. A kis sziklafalak köré is magas hegyeket képzelt, a kép 1998-ban, Pakisztánban elevenedett meg. Első expedícióján lebetegedett, így 7100 méterig jutott. Öt évvel később az első magyar csapat tagjaként már a 8035 méter magas Gashebrum II csúcsán állt, ahogy a 8091 méteres Annapurnára is első magyarként jutott fel. „Esztétika, vágy és inspiráció alapján döntök, nem pedig aszerint, miből tudom kimaxolni a teljesítményt.” Kilencedszer vág neki az Everestnek, nem gondolja, hogy túlzott magabiztossággal választ célt, legutóbb 8700 méterig jutott.

„Érdi lakcímkártyám van”, nyolc évig a kertjében felállított jurtában élt, és piros Ladával jár. A stoppolás iránti szenvedélyét az apjától örökölte. „Hasonlít az élet alaptermészetéhez, bizonytalan és elasztikus.” Polgári állását „álszakállnak” tartja: a családi könyvkiadó céget vezeti, és 2009 óta szervezi a Kultúrák Közötti Kommunikáció elnevezésű, személyközpontú nemzetközi találkozót.

¬ Négy 8 ezer méteres csúcs oxigénpalack nélküli megmászásával ön a legeredményesebb élő magyar hegymászó. Mit gondol arról, ha egyesek mégis lúzernek tartják, amiért eddig mindig visszafordult az Everesten?

Nem bosszant igazán, talán a hegymászás lényegének a messzemenőkig meg nem értéséből fakadhat ilyen gondolat. Nem tartom különösen fontosnak az említett rekordomat sem. Tíz-húsz magyar mászó próbálkozott eddig palack nélkül, senkinek sem sikerült. Szomorkás érzés, hogy az expedíciós mászók közül valószínűleg én vagyok a legeredményesebb, hisz emlékeztet a veszteségekre. Nincs már velünk Erőss Zsolt, és tragikus volt, amikor Várkonyi László, Konyi, a mászótársam, barátom és példaképem 2010-ben egy jégomlásban mellettem meghalt.