Táviratiúton
Ha a németek nem ügyetlenkednek egy diplomáciai távirattal és visszafogják a tengeralattjáróikat, akkor az USA talán mégsem fordítja meg az első világháború kimenetelét.
Nehezen mentek
AbékésWilsonháborúja
Álhíreket száz éve is terjesztettek, közülük az USA-ban a leghatásosabb szerint Woodrow Wilson, a világháborúban győztes elnök világkormány létrehozásán munkálkodik, és ez a nemzetek fölötti hatalom az amerikaiak akarata ellenére viheti majd háborúba az amerikai katonákat. Wilsonnak valóban nagy szerepe volt a világháború utáni Népszövetség (az ENSZ elődje) létrehozásában, ezért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott. A Népszövetség azonban távol állt attól, hogy világkormány legyen.
Wilson békepolitikus volt. Professzorként 69 kötetben jelent meg összes írása. Minden baj okozójának az egymással vetélkedő nemzetállamok hatalmi politikáját tartotta. Ideája az volt, hogy a világbéke az USA nagyhatalommá válásával érhető el, és gondoskodásával a demokratikus nemzetek együttműködőek lesznek. Az egyetemi ember aligha ültethette volna át a politikába elképzeléseit, ha az 1912-es kampányban a republikánusok nem két jelöltet állítanak, és így nevető harmadikként őt juttatják hatalomba.
A semlegesség híveként népszerű lett, 1916-ban azzal a jelszóval választották újra, hogy távol tartotta az USA-t a háborútól („He kept us out of war!”). Ezek után neki elhitték 1917 áprilisában, hogy nincs más út, mint mégiscsak hadba lépni Európában.
Wilson 1918 januárjában állt elő nevezetes 14 pontjával, ami a Párizs környéki békeszerződések és a Népszövetség alapja lett. Közöttük szerepelt, hogy Lengyelország legyen ismét önálló állam, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia népei szabadon dönthessenek a jövőjükről, és hogy a Népszövetség tagjaként a vesztes Németország legyen a kollektív biztonsági rendszer részese.
Wilson azonban a kongresszusban nem tudta elfogadtatni a Párizs környéki békeszerződéseket és a népszövetségi tagságot. Menteni a menthetőt 1919 őszén kampányba kezdett, különvonattal járta az országot, hogy meggyőzze a bizonytalankodókat. Egyik ellenlábasa, Henry Cabot Lodge, a szenátus külügyi bizottságának republikánus elnöke követte őt és terjesztette a már idézett összeesküvés-elméletet.
Wilson belebetegedett az utazásba, újraválasztása reménytelenné vált. A háborús győztest a választók 1920-ban leváltották. Három republikánus, a külvilágtól ismét elzárkózó elnök követte őt. A beavatkozás és visszahúzódás hullámai pedig azóta is kísérik Washington külpolitikáját. Donald Trump is jelzi ezt, aki Frank Tibor történész szerint nem előidézője, hanem terméke egy újabb elszigetelődési, befelé fordulási hullámnak.
