Rakétaposta

A mérgező eszközök használata több ezer évre nyúlik vissza, az első tiltó egyezmény viszont alig több mint háromszáz éves. Franciaország és a Német-római Birodalom 1675-ben mondott le a mérgezett muskétáslövedékekről, s ezt máig fél tucat nemzetközi szerződés követte. A vegyi fegyverek széles körű bevetésére először az első világháborúban került sor, Németország 1915-ben Varsó mellett hajtotta végre a történelem első nagy gáztámadását. De a bromidtartalmú anyag nem volt hatékony, a nyugati fronton kipróbált klórgáz viszont annál inkább. Az új harcmodorhoz minden résztvevő csatlakozott, és a háború végéig több mint 90 ezren vesztették életüket és egymillióan sérültek meg vegyi hadviselésben.

Az 1925-ben elfogadott genfi jegyzőkönyv hatására a második világháború frontjait jórészt elkerülték a vegyi és a biológiai fegyverek. Szaddám Huszein iraki diktátor azonban 1988-ban a kurdok ellen használta a mustárgázt: a polgári lakosság elleni eddigi legnagyobb ilyen jellegű támadásban ötezren haltak meg. Szarinnal gázosította el a tokiói metrót 1995-ben az Aum Sinrikjo szekta, 13 halálos áldozatot követelve. Az orosz titkosszolgálat feltehetően polóniummal mérgezte meg 2006-ban Londonban egykori tisztjét, Alekszandr Litvinyenkót, Kim Dzsong Un dél-koreai elnök féltestvérével az idén Malajziában VX ideggáz végzett.

Bár az 1997-ben 192 ország által aláírt vegyifegyver-konvenciónak Szíria is részese – Észak-Korea nem –, a hat éve folyó polgárháborúban Basar Asszad elnök erői többször is bevetettek klórgázt és szarint. Holott a lefegyverzésért 2013-ban Nobel-békedíjat kapott a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet. Nyilvánvaló, hogy Damaszkusz nem adott számot minden készletéről. Valószínű, hogy ebből juthatott az Iszlám Államnak (IS) is, amely 2016-ban Észak-Irakban mustárgázt vetett be. Az IS kiképezi külföldi fegyvereseit a klórgázzal végrehajtott terrortámadásra is, ők aztán hazatérve ezért is rendkívül veszélyessé válhatnak.