A magyar nyelv nagyszótára VI.

A majd ezeroldalas lexikon alcíme: DI-EK. Van benne több ezer szócikk és – a könyvbemutatón közölt adat szerint – 26 397 példamondat. Elképesztő olvasmány, Parti Nagy Lajos szavaival olyan „gigantikus szöveggyűjtemény, korpusz”, amelyet ugyan rendre használati céllal vesz a kezébe az ember, ám aztán elcsábul, belefeledkezik, hagyja a „dagadt” ruhát másra (pardon, az idézőjeles szó még az előző, az V. kötetben található), s elmerül két és fél évszázad szókincsének magyar tengerében. Rácsodálkozik arra – immár az új kötetből véve a példát –, hogy a „dologtalan” (amúgy melléknév, főnév és határozószó) hányféle értelemben és árnyalattal használható, hogy a fogalom alapvetően pejoratív csengése akár meg is fordítható. Mondjuk úgy, hogy a jól végzett munka végeztével valaki végre felszabadultan, „dologtalanul” fütyörész, vagy hogy az alapszóból még ige is képezhető. Aki ugyanis tevékenység nélkül cselleng, az „dologtalankodik”. Az eredetileg 18 kötetesre tervezett, 100–110 ezer címszavas nagyszótár az elképzelések szerint 2031-re lesz teljes, alighanem 20 kötetesre „duzzadó” sorozat. Az előző mondatban használt igének egyébként a VI. kötet hétféle értelmezését adja. A XVIII. századi nyelvújító Baróti Szabó Dávidnál például a gőgösen viselkedő az, aki „duzmad”. A mostani kötet legfőbb és leghosszabban taglalt szava egyébiránt az „egy” szócska, amelyre származékaival együtt 15 sűrű oldalt és száznál több példamondatot szentelt a szócikket író s a nagyszótárt főszerkesztőként jegyző Ittzés Nóra.