Elméletek óceánja

A földihez hasonló életet képzelnek a Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus mélyére amerikai tudósok. A hasonlóság persze nem azt jelenti, hogy emberek búvárkodnának a jég borította felszín alatti óceánban, de egyszerű mikroorganizmusok létét nem tartják lehetetlennek Hunter Waite és társai. Olyasféle mikrobákra gondolnak, mint amilyenek a Föld óceánjainak mélyén, a forró vizet és értékes ásványi anyagokat lövellő vízoszlopok közelében élnek. A feltételezés azon alapul, hogy másfél évvel ezelőtt a Cassini űrszonda hidrogénmolekulákat észlelt az égitest fölött. Ha pedig hidrogént lövell egy gejzír, abból több hipotézist is le lehet vezetni. Az egyik azon alapul, hogy a Földön is élnek olyan egysejtűek, amelyeknek hidrogén és szén-dioxid a táplálékuk, és metánt termelnek (ezt hívják metanogenezisnek). Miután a Cassini már korábban kimutatta a metánt és a szén-dioxidot, Waite csoportja úgy véli, hogy minden megvan a nagyon egyszerű élethez. Még egy olyan modellt is kidolgoztak, amely szerint nagyjából abban az arányban keletkezik a három gáz, ahogyan a Cassini megfigyelte. Ez azonban egyelőre semmit sem bizonyít. A feltételezés több ellenfeltételezése közül az egyik azon alapul, hogy a Földön a metanogén élőlények hamar felélik mindazt a hidrogént, ami a víz alatt az útjukba kerül. Ha pedig ez az Enceladus felszín alatti óceánjában is így történne, akkor egyszer csak nem maradna hidrogén, amit odafönn az űrszonda megfigyelhetne. A földönkívüli primitív életről szóló publikációt (amely a Science-ben jelent meg) a múlt héten mégis nagy felfedezésként terjesztette a NASA amerikai űrhivatal is.