Árnyékban éles fény vagy.
A Radnóti házaspár fényképei

Telitalálatos választás: Radnóti Miklós 1935-ös Himnusz című versének egy sorát emelte a „családi fotóalbum” élére a kötetet összeállító Krähling Edit. A könyvcímmé átlényegített verssor, ahogy maga a költemény is, pontosan tükrözi a legendás házaspár – síron túl is szétszakíthatatlan – kapcsolatát. A „szívemre hajló jó nyugalom” árad a több mint 300 fényképből, és persze a zaklatottság is. Hisz lapozgatás közben aligha lehet nem tudni, nem tudomásul venni a véget, 1944 novemberét, az abdai tömegsírt, ahonnan a következő esztendei exhumáláskor, a bori notesszel együtt foltosan, szakadtan, elmosódottan került elő néhány, ismeretlennek ugyan nem mondható, de „félenyészete” miatt különösen megrázó hatású fénykép. A 268. számú fotó eredendően ideiglenes személyazonossági okmányként szolgált: hátoldalán jól olvasható az 1944. március 26-án kelt „rendőrszobai” pecsét. A képen viszont már csak a költő (hivatalos nevén: dr. Radnóczi Miklós) „belülről rebbenő”, s az „oly” koron ámuló szempárja maradt ép. A szerető-tisztelő gondossággal szerkesztett kötet eligazító utószavából tudható, hogy a Radnóti özvegye – Fanni, Fifi – által évtizedeken át rejtelmes titokként őrzött, ám folyamatosan feldolgozott, s 2014-re döntően az Akadémia kézirattárába került családi archívum képrészlege több mint másfél ezer darabos, ebből mintegy száz felvétel most először kerül az „érdeklődő nagyközönség” elé. Ilyen míves tálalásban még a költőről „jól” ismert fényképek is másképp szólítják meg az albumot nézegetőt, valahogy úgy, mint egy Radnóti-kötet, például a Járkálj csak, halálraítélt!