Demokratúra
Egy év van hátra a választásokig, és a demokratikusnak nevezett ellenzék, úgy tűnik, megtalálta azt a témát, amitől a pragmatikus összefogást elérni reméli: az arányos választási rendszer követelését. A korábban már nagyobb pártok által is felvetett ötlet az elmúlt hetekben utcára vonult vidám fiatalok szervezeteitől kapott új lendületet. Érthető, hogy az állampárt elmúlt hét évének súlyos jogtiprásait orvosolni akarják, hiszen ezalatt – a rendszerváltás időszakának keserű kifejezésével élve – inkább „demokratúrában” éltünk, mint valódi polgári demokráciában. Az viszont kérdés, hogy ez miért nem kapcsolódik össze a kapitalizmus újragondolásával. Orbán „illiberális demokráciája”, az orosz–török–kínai állammodell ugyanis nem csupán a képviseleti rendszernek, a többség által megválasztott hatalom legitim ellenőrzésének, fékjeinek és ellensúlyainak üzent hadat, hanem a szabad piacgazdaságnak is (nem mintha őelőtte az lett volna nálunk). Márpedig gazdasági szabadság, növekedés és valódi, erős középosztály létrejötte nélkül a demokrácia stabilabb lehet ugyan, de szabadabb nem.
