Szkopjeasoros

Nem sikerült erőszakot tenniük a természeten a Szkopjét átformálni akaró macedón vezetőknek: a két évvel ezelőtt ültetett 128 köztéri pálmából már csak 13 él, s azok sincsenek túl jó állapotban. A többiekkel végzett a téli hideg, azoknak lett ugyanis igazuk, akik előre megmondták, hogy a 150 millió forintnak megfelelő összegért vásárolt trópusi növényeknek esélyük sincs a túlélésre a balkáni időjárási viszonyok közepette.

A félmillió eurós pénzkidobás csak apró része volt a nyolcvanmillió eurósra tervezett, ám végül közel hatszázmilliót felemésztő Szkopje 2014 tervnek. A hivatalos cél az volt, hogy modernizálják az 1963-as pusztító földrengés után sebtében, és az akkori, mára elavultnak számító ízlés szerint helyreállított várost. A valódi indok viszont inkább az lehetett, hogy a főváros kinézetét összhangba hozzák azzal a kormányzati propagandakampánnyal, amely azt bizonygatta, hogy a macedón világhódító Nagy Sándor valódi örököse a mai Macedónia. A 2010-ben meghirdetett terv kiötlője Nikola Gruevszki akkori miniszterelnök volt, aki abban bízott, hogy a nagyszabású program egységbe tömöríti a nemzetet.

A lerombolt régi épületek helyére hellenisztikus és álbarokk monstrumokat építettek, a köztereket az ókort idéző szobrokkal szórták tele, a hidak korlátjait pedig az ókori háborúk harcjeleneteivel díszítették. Hatalmas szoborcsoport állít emléket a múzsáknak, s a fő attrakció a 25 méter magas lovas szobor, amely valószínűleg Nagy Sándort ábrázolja. Azért csak valószínűleg, mert a macedónok végül letettek arról, hogy kitegyék a névtáblát, mert attól tartottak, Athén – amely azzal vádolja Szkopjét, hogy igényt tart az észak-görögországi Makedónia tartományra – még hangosabban fog tiltakozni a hellén történelem „ellopása” miatt. A görögök azért kiáltanak „lopást”, mert a mai Macedónia népessége inkább szláv, mintsem hellén: az országban beszélt nyelv leginkább a bolgárra, kissé pedig a szerbre hasonlít, a szláv népesség 1500 évvel ezelőtt jelent meg a térségben, s olvasztotta magába fokozatosan az ott élő hellén lakosságot.

Szkopje giccsbe hajló modernizálása miatt alighanem a város híres albán nemzetiségű szülötte, Kalkuttai Teréz anya is forog a sírjában. A várost átszelő Vardar folyó egyik partján lévő épületeken ugyanis az 1997-ben elhunyt Teréz anya híres mondásait örökítették meg. De pont úgy, ahogy a szerénységéről ismert, szentté avatott apáca aligha kívánta volna: aranyszínű, hivalkodó fémtáblákon. Szkopjéban végül 120 épületet, hidat és szoborcsoportot emeltek a program részeként, s ebből az alkotók közül néhányan igencsak sokat profitáltak. A legjobban Valentina Sztevanovszka szobrásznő – a nagy lovas szobor alkotója – járt, ő hárommillió eurót kapott, igaz, ebben benne volt a gyártás költsége is.