Tavaszünnepkarácsonykor

Lőrinc György egy nagyváradi szabó negyedik fiaként, ösztöndíjasként került Szentpál Olga pesti mozgásművész iskolájába. Hamar elkezdett koreografálni. 1935 és 1939 között bejárta Nyugat-Európát, megfordult Angliában, az expresszionista Kurt Jooss dartingtoni iskolájában, majd tagja lett a Gyagilev Balett utódegyüttesének, a londoni Colonel de Basil társulatnak. Párizsban magánszámokat adott elő. Részben kortárs zenékre készült kompozícióinak „költőisége”, a művész „kifejezőereje ragadta meg” a kritikusokat és a közönséget. A munkaszolgálat és a szovjet hadifogság poklának hat éve után a Szegedi Nemzeti Színházban születő együttes élére került; az ő koreográfiájával mutatták be Magyarországon először A csodálatos mandarint az eredeti forgatókönyv szerint, 1949-ben. A következő évben az Állami Balettintézet alapító igazgatója lett, majd 1961 és 1977 között az Operaház balett-társulatát irányította. Párttag volt, a rendszer őszinte híve, ám a kultúrában a nyitottságot képviselte. Fuchs Lívia tavaly fedte fel Fogaskerekek között című cikkében, hogy az állambiztonság 1954-ben megpróbálta beszervezni, de ő ellenállt. Nem volt népszerű vezető. „Kalap, szemüveg, aktatáska és a karján lógó elmaradhatatlan esernyő… kistisztviselőnek nézték volna. S közben egész lelkében, lényében égett, lángolt a tánc” – írta az 1996-ban, 79 évesen elhunyt balettmesterről utóda, Seregi László.