Hit, szeretet, remény
Egy apró bűnért néha igazságtalanul nagy büntetést szabnak ki azokra, akiknek amúgy sincs semmijük – erről az alaptételről, a kisemberek számára nehezen élhető világról szól Ödön von Horváth 1932-ben írt darabja. Gáspár Ildikó rendezésében abszurd humorral adják elő az Örkény Színház színészei az eredetileg a gazdasági válság idején játszódó, örök érvényű történetet. A fiatal főhős, Elisabeth (Kókai Tünde megformálásában, aki ebben az évadban csatlakozott a színházhoz) az után kerül reménytelen helyzetbe, hogy iparengedély nélkül árult harisnyát. Hogy a büntetést kifizesse, megpróbálja még életében eladni a holttestét az Anatómiai Intézetnek, ám hiába. A segédkórboncnok ugyan megsajnálja és kisegíti, ám később egy banális félreértés miatt feljelenti a lányt. Elisabeth tragédiája azzal folytatódik, hogy beleszeret egy rendőrbe, a fiúnak azonban fontosabb a karrierje, mint a büntetett előéletű lány. A kissé elnagyolt karaktereket felsorakoztató, kísérleti színház jellegű előadást a színészek kiváló játéka teszi élvezetessé. A vendégként felbukkanó Csákányi Eszter először a szívtelen és lekezelő főkórboncnokot alakítja, majd a bíró feleségeként, segélyért sorban álló munkásasszonyként és rendőrtisztként is feltűnik – szinte azt jelezve, hogy egy-egy embernek többféle sorsa is lehet. Znamenák István idegesítő, kisállatmániás kórboncnokból gyorsan mogorva bíróvá alakul, míg Nagy Zsolt feszes bőrnadrágban a testéből élő Máriát formázza, majd primitív rendőrként jelenik meg újra.
