Azismerősismeretlen

A Fidesz–KDNP által uralt parlament szűkre akarta szabni a közéleti szereplők bírálhatóságát az új Ptk.-ban, de ez még a kormánytöbbséggel szemben finoman szólva se ellenséges Alkotmánybíróságon sem ment át 2014 márciusában.

„A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja” – áll a Ptk-ban. A kormánytöbbség azonban még egy megszorítást is szeretett volna a szövegben tudni: hogy a korlátozás mögött „méltányolható közérdeknek” kell állnia. „Ez a feltétel már a szólás- és sajtószabadság indokolatlan korlátozásának minősül”, ezért alaptörvény-ellenes – mondták ki 8:7-es többségi döntéssel az alkotmánybírák a törvény felülvizsgálatakor Szabó Máté, az alpvető jogok biztosa indítványára. A testület kormányhoz húzó kemény magjához tartozók különvéleményeket fogalmaztak meg. A „többségi határozat a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatra alapozza az érdemi döntést. (…) ezen korábbi alkotmánybírósági határozatok aktualitása, illetve a jelen ügybeni relevanciája álláspontom szerint erősen megkérdőjelezhető” – szögezte le az MDF-es igazságügy-miniszterből lett Fidesz-képviselővé majd alkotmánybíróvá tett Balsai István, és csatlakozott hozzá Szívós Mária is. Juhász Imre azt fűzte hozzá, hogy „a többségi határozat egyik sarokpontja, hogy a közéleti szereplők személyiségi jogvédelme esetén az alkotmányos védelem középpontjában a közügyek megvitatása során kifejtett vélemények állnak, nem pedig a véleménynyilvánítással érintett személyek emberi méltósága. Ezzel a megállapítással nem tudok egyetérteni.”

A médiahatalmakról értekező Lenkovics Barnabás óvatoskodott, és olyan szabályt akart, amely biztosítja, hogy „a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága ne torzulhasson szabadosságba, ne fordulhasson a visszájára”. Pokol Béla úgy vélte, hogy a megsemmisítés helyett „megfelelőbb lett volna, ha a határozat a bírói jogalkalmazás felé egy alkotmányos követelmény rögzítésével a »méltányos közérdek« nyitottságát oly módon szűkíti, hogy tartalmilag ezt mint a nyilvánosság előtti szólás közügyekkel összefüggésének intenzitását definiálja”. Salamon László az előzőnél is tekervényesebb mondatfűzésű érvelése szerint pedig a közéleti szereplők AB által is „megerősített fokozott tűrési kötelezettsége, bírálhatósága sem értelmezhető oly mértékben kiterjesztően, ami lehetővé és alkotmányosan igazolhatóvá tenné, hogy a közügyek szabad vitatása keretében a közéleti szereplők személyiségi jogai anélkül, hogy a közérdek mást indokolna, ne részesüljenek másokkal azonos védelemben”.