Rendkívüli szenvedéllyel, rekordidő alatt alkotta meg Picasso a világ legismertebb háborúellenes festményét, a korabeli közönség 80 éve a párizsi expón – a spanyol helyett – mégis a náci és a szovjet pavilon csodájára járt.
A Guernica falfestményként a baszk városban. A türelmetlenség oka
AFP / ANDER GILLENEA
Baszkapokalipszis
„Ezt maga csinálta?” – szegezte neki a kérdést állítólag Picassónak a Guernicáról készített fotóra mutatva egy német tiszt, aki Párizs elfoglalása után a festőt is kihallgatta. „Nem, ezt maguk csinálták!” – vágott vissza Picasso. A sokszor emlegetett bonmot ugyan egyértelműen a németek nyakába varrja az egykori baszk város rommá bombázását, ám a Rügen-hadművelet kódnevű akciónak az olasz légierő harci gépei is tevékeny részesei voltak, a légicsapást pedig a spanyol nacionalista haderő vezetői rendelték el. Az akkor hétezer lelkes Guernica város fontos stratégiai célpont volt, hiszen ott, a baszk kultúra központjában ülésezett a kormány. Az utolsó védhető erősség volt a baszk főváros, Bilbao és a Franco tábornok uralta országrész között, kommunikációs csomópontként is fontos szerepet játszott, nem utolsósorban pedig egy kisebb fegyvergyár is működött ott. Az 1937. április 26-án délután, több hullámban a város megtörésére érkező repülők a település háromnegyedét elpusztították, három napig dúló tűzvészt okoztak, és terrorizált, megtizedelt lakosságot hagytak maguk mögött.
A város neve elsősorban azért vált a háború borzalmainak szinonimájává, mivel első ízben fordult elő, hogy védtelen polgári lakosságot támadtak légierővel. A helyi hatóságok közvetlenül az attak után 1654 halottról és 889 sebesültről számoltak be, amit a The Times brit napilap helyszínen járt, és a szörnyű pusztítást a világgal megismertető riportere, George Steer is nagyjából visszaigazolt. A történeti irodalomban az 1970-es évekig az 1700-as számot fogadták el, ám azóta egyre több kutatás pontosította az adatokat. A jelenlegi állás szerint az eredetileg véltnél jóval kisebb, 150–300 lehetett a halottak száma. Például azért is, mert bár a hétfő volt a piacnap, amikor különösen sokan fordultak meg a városban, a baszk kormány nem sokkal korábban betiltotta a vásárokat, mert azok miatt eldugultak az utak.
A civilek elleni támadás híre megrázta a világot, és a művészek közül sem csak Picasso érezte úgy, hogy reagálnia kell a barbárságra. A köztársaságiak oldalán a Nemzetközi Brigádok soraiban harcoló német Heinz Kiwitz fametszetet készített a bombázásról, a szürrealista költő, Picasso barátja, Paul Éluard verset írt, Alain Resnais francia rendező pedig rövidfilmet készített belőle, de szobrokat és több zeneművet is ihletett.