Keresztkérdések
Győzelme biztos tudatában írta ki áprilisban Theresa May konzervatív brit kormányfő a parlamenti választást, hogy megerősödve kezdjen neki a Brexit-tárgyalásoknak. A számítása azonban még borulhat.
Tiltakozók Theresa May kampánybusza előtt. Lefékezett száguldás
Divatosötvenes
Tizenéves korában Theresa May álma az volt, hogy egyszer majd ő lesz az első nő Nagy-Britannia kormányfői posztján. Amire esélye sem lehetett azok után, hogy a konzervatív Margaret Thatcher 1979-ben, 54 évesen választást nyert. May tíz hónapja miniszterelnök, 59 évesen költözhetett be a Downing Street 10. alatti rezidenciába, de nem választási győzelem után. A Nagy-Britannia EU-s tagságáról rendezett tavaly júniusi referendumba belebukott David Cameron lemondásával került a posztra, amit most meg kíván erősíteni. Azt reméli, hogy a konzervatívok élén a jelenlegi 17 mandátumosnál lényegesen nagyobb többséget szerezhetnek a parlamentben, és megerősödve vághatnak bele a két évre tervezett Brexit-tárgyalásokba.
Mayt általában Thatcherhez szokták hasonlítani. Bár a személyiségükben alig akad közös vonás, a pályafutásukban felfedezhető némi párhuzam. May is a vidéki Angliában, középosztálybeli családban született. Vallásos nevelést kapott, apja anglikán lelkész volt. Fiatalon árvaságra jutott, még nem volt 25 éves, amikor apja autóbalesetben, anyja pedig szklerózis multiplexben meghalt. Ahogy a Vaslady, May is Oxfordba járt egyetemre. Földrajzból szerzett diplomát, és Oxfordban találta meg a férjét, akivel azóta is remek házasságban élnek, bár gyermekük egészségügyi okokból nem született. Diplomásként mindketten pénzügyi vonalon helyezkedtek el, May 1986-ban váltott politikai pályára. Az egyik londoni önkormányzat tagja lett, majd 1997-ben, második nekifutásra parlamenti képviselői mandátumot szerzett.
Pályafutása 2002-ben ívelt fel, amikor gyújtó hangú, a konzervatívokat keményen ostorozó beszédének köszönhetően megválasztották a párt elnökének, az első nőként ezen a poszton. Amikor Cameron a párt vezére lett, bevette az árnyékkormányába, majd a 2010-es választási győzelme után belügyminiszterének tette meg. May liberális konzervatívnak és mérsékelten euroszkeptikusnak tartja magát. Az uniós referendumon Cameron oldalán a tagság mellett állt ki, ám kormányfőként az egységes piacról való távozást jelentő kemény Brexitet akarja megvalósítani. Az öltözködésére sokat adó May híres arról, hogy imádja a cipőket, névjegye a leopárdmintás körömcipő. Egyszer azt mondta, hogy egy lakatlan szigetre a Vogue divatmagazint vinné magával. ¬
Retróhatvanas
Kritikusai szerint a tipikus baloldali szakállas politikus karikatúrája Jeremy Corbyn, aki itt ragadt a nyolcvanas évekből, amikor az éppen ellenzékben lévő Munkáspárt számára nagyobb értéknek számított az ideológiai tisztaság, mint a hatalom megszerzése. Hívei viszont úgy tartják az ezúttal a Munkáspárt vezéreként a miniszterelnöki posztra pályázó Corbynról, hogy egyedül ő testesíti meg a tisztességes politikust. Személye új generáció megjelenését ösztönözheti a politikában, azokét, akiknek ő jelenti az alternatívát a sokaknak fájdalmat okozó neoliberális thatcherista hatalomgyakorlással szemben. Óriási meglepetést okozott, amikor két éve a különösen a fiatalok és a szakszervezetek körében népszerű Corbynt 66 évesen megválasztották a Munkáspárt élére. Egy éve pedig a párttársai kihívására megrendezett újabb megméretésen megerősítették a posztján.
Az elveihez következetesen ragaszkodó Corbyn otthonról hozta baloldaliságát. A szülei békeaktivistákként a spanyol polgárháborúban ismerkedtek meg. A hagyományt követve Corbyn az érettségi után két évig Jamaicában önkénteskedett, hazatérve elkezdte az egyetemet, de miután összetűzésbe keveredett a tanáraival, mennie kellett. Ezután szakszervezeti aktivista lett, majd 34 évesen egy londoni választókerületben szerzett mandátumot, amit 1983 óta minden választáson meg tudott őrizni. A háromszor nősült, spanyolul kiválóan beszélő Corbyn – akinek két előző házasságából három fia született – mindig is a nukleáris leszerelés mellett állt ki, ellenzi Nagy-Britannia háborús szerepvállalásait, Tony Blair miniszterelnöksége alatt az iraki háborút, később a szíriai beavatkozást vetette el.
Kedveli a chávezi szocializmust, 1986-ban tüntetett az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) terrorizmusért bíróság elé állított tagjai mellett, amiért rövid időre őrizetbe vették. Jó kapcsolatot ápolt az IRA politikai szárnyának számító Sinn Féinnel. IRA-szimpátiája miatt az MI5 belső elhárítása dossziét nyitott róla. Mindig kiállt a palesztinok jogaiért, és soha nem volt kérdés számára a gazdagok megadóztatása, az állam szerepének erősítése a gazdaságban, ha kell, akár államosítással. Híres a puritán életmódjáról, ő az egyik legkevesebbet költő parlamenti képviselő. Nincs autója, biciklivel jár, rendszeresen fut, vegetáriánus, néha iszik csak alkoholt, és a londoni Arsenal futballklub szurkolója. ¬
