Ellopottévek
Néha üvölteni kellene már, olyan gyalázatos állapotba került a társadalom – mondja Nagypál Gábor színész, a Stúdió K művészeti vezetője, aki ezzel együtt jobban hisz a finomabb áthallásokban.
Folyamatosan improvizál
Szeretőviszony
„Az athéni olimpia zárónapján jöttem Magyarországra, egy kisebb furgonban költöztettem át az életemet. Annyian voltunk a határon, hogy amikor kinyitottam a vámosoknak a kocsit, és kidőlt a ruhaszárító a gatyákkal meg a zoknikkal, azt mondták: no menjen, erre most nem érünk rá” – idézi fel Magyarországra településének pillanatait a 41 éves színész. A vajdasági Adán nőtt fel, „biztonságos, nyugalmas kisvárosi létben, épp annyi ingerrel, amennyi szükséges”. Édesapja fémmunkás volt, édesanyja „gazdaságis egy nagyvállalatnál, ahogy az átkosban lenni szokott”, van egy, nála öt évvel idősebb nővére. „Sajnos ritkán van időm meglátogatni őket, évi három alkalomból jön össze két-három hét. Ha kérdezik, mikor megyek, általában azt mondom: ezen a héten biztos nem, a jövő héten pedig nem biztos.” Tizenöt éves volt, amikor elkezdődött a délszláv háború, „akkor mindenki azzal nyugtatott: ugyan, hol van még a katonaság, képtelenség, hogy három évig öldököljünk Európa közepén”. Amint leszerelt, beiratkozott az Újvidéki Művészeti Akadémia magyar nyelvű színművész szakára. Évekig tagja volt az Újvidéki Színház társulatának. 2004-ben Csányi János meghívására szegődött a Bárka Színházhoz. Két évvel később az új igazgató, Alföldi Róbert megvált tőle. „Korrekt volt: azt mondta, úgy látja, nem jó nekem itt. Örültem, mert ha ajánlott volna valamit, biztos begyávulok és elfogadom.” Öt éve lett a Stúdió K Színház művészeti vezetője. Számos filmben szerepelt, legutóbb például Tom Hankset fojtogatta az Inferno című krimiben. Oszlopos tagja a Vádli Alkalmi Színházi Társulásnak is, mellyel „mindannyian szeretői viszonyt ápolunk”, többek között a Caligula helytartóját, az I. Erzsébetet vagy a Rosencrantz és Guildenstern halott című darabot vitték színre a Szkéné Színházban. Szikszai Rémusz lett a rendezőjük, de évi egynél több produkcióra nem nagyon van energiájuk. „Pedig kicsit minden színésznek ki kell mozdulnia a saját játszóhelyéről, különben bebüdösödik” – vallja. ¬