A magyar hangosfilm plakátjai 1931–1944

Ínyenceknek filmtörténeti csemege a „csupán” érdeklődő olvasókat rabul ejtő látványorgia. Este, elalvás előtt, az ágyban lapozni azonban nem ajánlott, tekintve, hogy három és fél kilós. Más kifogást viszont nehezen lehetne említeni a több mint félezer oldalas, reprezentatív albummal szemben. A Fekete Dávid szerkesztette kiadvány ismerősen ismeretlen. Azért ismerős, mert a hangosfilm első szűk másfél évtizedének termését, legalábbis annak javát, a tévécsatornák gyakorta műsorra tűzik, a Lila ákáctól a Meseautón át a Halálos tavaszig, teljességgel viszont azért ismeretlen, mert a filmek korabeli plakátjaival a kései nagyérdemű eddig nemigen találkozhatott. Mostantól könyvtárak és más, nemritkán privát archívumok féltett kincsein álmélkodhat a nézelődő. Láthatja az 1930-as, 1940-es évek sztárjainak változatos rajz-, illetve festményarcait – Gombaszögi Ellától Karády Katalinig és Kabos Gyulától Jávor Pálig –, ahogy azt a kor alkalmazott grafikát űző (s a piacot szinte kisajátító) művészei mutatták. A több mint félezer, kiváló minőségben közreadott plakát közötti film- és kortörténeti eligazodást öt, pontos adatokban gazdag tanulmány segíti. A magyar könyvkiadásban szokatlan ötlet is eszébe jutott a kiadónak: miközben a belbecs ugyanaz, a vásárló három címlapvariáns közül választhat kedvére valót (képünkön a Hyppolit, a lakáj-féle változat).