Kevésenmúlik

A konzervatívok legutóbb 1996 végén szorultak rá az északír protestáns unionisták segítségére, amikor John Major miniszterelnök többsége az elbukott időközi választások és átülések miatt elolvadt. A toryk szövetségese akkor David Trimble és az Ulsteri Unionista Párt (UUP) volt. Az 1998-as nagypénteki békemegállapodásért megosztott Nobel-békedíjat kapott Trimble azóta a Lordok Házában ül, a mérsékelt UUP pedig éppen a mostani választáson esett ki a londoni alsóházból. Theresa Maynek így a tíz mandátumot szerzett Demokratikus Unionista Párt (DUP) jutott kényszerpartnernek, amely a hat északír grófság Egyesült Királysághoz tartozását megőrizni akaró politikai erők között mindig is a szélsőségesebb volt.

A pártot 1971-ben alapította Ian Paisley protestáns tiszteletes, a katolikusok ádáz ellensége. A lojalista tiszteletes 2008-ban mondott le a DUP vezetéséről, és 2014-ben halt meg. A párt jelenlegi irányítója a 46 éves Arlene Foster, aki komoly befolyásra tehet szert Londonban azzal, hogy tőle függ May kisebbségi kormányának működőképessége. A DUP 2005 óta a legnagyobb unionista párt Észak-Írországban, ahol Foster az idén januárig első miniszter volt. Akkor a még miniszter korából származó pénzügyi botránya – egy kétes eredményű megújulóenergia-támogatási program – miatt a katolikus Sinn Féin felmondta a hatalommegosztási megállapodást, és a márciusi északír választás patthelyzetet hozott (HVG, 2017. március 16.).

Több olyan nézetet is vall a DUP, ami a londoni parlamentben szélsőségessé teszi. A párt meghatározó szerepet játszik abban, hogy Észak-Írországban még mindig nem érvényes az Egyesült Királyság többi részén 1967-ben elfogadott, az abortuszt legalizáló törvény. Az érvényben lévő északír jogszabály szerint csak az anya életének veszélybe kerülése esetén lehet végrehajtani művi terhességmegszakítást, ami minden más esetben bűncselekmény. Az 1,8 milliós Észak-Írországban 2014–2015-ben összesen 16 abortuszt hajtottak végre. Az 1970-es években a „Mentsük meg Ulstert a szodómiától!” jelszóval kampányolt a DUP, ma Észak-Írországban blokkolja a melegházasságot is, ami Angliában, Skóciában és Walesben törvényes. A vezetésében pedig többen vannak, akik a kreacionizmus Fiatal Föld változatában hisznek – vagyis hogy a világot hatezer éve, hat nap alatt, értelmes tervezéssel alkotta meg a Teremtő –, és kitalációnak tartják a globális felmelegedést.

Skócia

A tavaly júniusi brit uniós népszavazás után úgy tűnt, az Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország alkotta Egyesült Királyság a darabjaira hullik. Mára Skóciában nagyot fordult a világ: Nicola Sturgeon első miniszter számára talán még Theresa Maynél is drámaibbnak bizonyult az eredményhirdetés. Pártja, a Skót Nemzeti Párt, a függetlenség élharcosa, a 2015-ös kudarcos népszavazás kezdeményezője ezúttal óriásit bukott. Bár Skóciából továbbra is a legtöbb, 35 képviselőt küldhet a Westminsterbe, ám 21 mandátummal kevesebbet, mint legutóbb, két éve. Sturgeonnak azzal kellett szembesülnie, hogy a skót választók jelentős számban átpártoltak az annak idején a függetlenséget elutasító és az Angliával fennálló uniót támogató pártokhoz, elsősorban a konzervatívokhoz, de az egykoron uralkodó Munkáspárthoz is szép számban visszatértek. A skóciai konzervatívok, köszönhetően a karizmatikus, Mayjel szemben a kampány során emberi arcát mutató vezetőjüknek, Ruth Davidsonnak, 1983 óta a legjobb formájukat mutatták, és az eddigi egy mandátumukhoz 12 újat szereztek. Nélkülük May megalázó vereséget szenvedett volna el. A Munkáspárt hárommal, hétre gyarapította képviselőhelyeinek a számát. Sturgeon vereséggel felérő győzelmének oka, hogy kampányában az újabb függetlenségi népszavazást hajtogatta. Ez most lekerül a napirendről, és Skócia a mai állás szerint az Egyesült Királyság részeként lép majd ki az EU-ból.

Wales

Theresa May és Jeremy Corbyn is kampányolt Walesben, és a munkáspárti vezér bizonyult meggyőzőbbnek: a walesi testvérpárt hárommal, 28-ra növelte westminsteri képviselőinek számát, amit a mindössze 8 mandátummal rendelkező konzervatívoktól hódított el. Annak ellenére, hogy Anglián kívül a népszavazáson még Walesben kapott többséget a Brexit, az EU-tagság megszűnéséért annak idején a legaktívabban kampányoló UKIP egyetlen mandátumot sem szerzett. A függetlenséget és az unióban maradást pártoló Plaid Cymru a helyi liberális demokratáktól elvett egy mandátumot, utóbbiak így nem küldhetnek Walesből képviselőt a Westminsterbe.

Észak-Írország

Bonyolultabbá vált a helyzet a Brexitet leszavazó Észak-Írországban, ahol a két radikális erő, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) és az Ír Köztársasági Hadsereg politikai szárnya, a Sinn Féin tört előre. Az a két párt, amelynek kiegyezése híján a márciusi helyi parlamenti választás óta nincs északír kormány. Megőrizte vezető pozícióját, és még kettővel, tízre növelte képviselőinek a számát a DUP, amely Theresa May külső támogatójának jelentkezett a kormánytöbbség biztosításához. A Sinn Féin hárommal több, hét mandátumot szerzett, de miután nem ismeri el a brit korona fennhatóságát, eddig nem delegálta képviselőit Londonba.