ÖlremennekazÖbölben

afp / OMID VAHABZADEH

Visszataszítónak nevezte Irán, ahogy az Iszlám Állam (IS) által múlt héten Teheránban elkövetett kettős merényletre reagált Donald Trump amerikai elnök. Merthogy Trump lényegében el sem ítélte az iráni parlament és az iszlám köztársaság alapítója, Khomeini ajatollah mauzóleuma elleni akciókat, miközben hangsúlyozta: a terrorizmust támogató államok könnyen saját bűnük áldozatává válnak. Irániak egy része válaszul képeket osztott meg a közösségi oldalakon, amelyeken gyertyákkal virrasztottak a New York és Washington elleni 2001-es al-Káida-merénylet után. Mindkét ország ugyanazzal a szélsőséges szunnita irányzattal került szembe, amelynek a síiták elleni gyűlölete legalább olyan heves, mint a Nyugat-ellenessége.

Az IS Irán szívében az ország két fontos jelképét támadta meg. A dzsihádista szervezet már hónapok óta fokozta a perzsa nyelvű uszítást, márciusban közzétett videójában például a kötelékében Irakban harcoló iráni fegyvereseket mutatott be. A propaganda célpontja az iráni lakosság 8–10 százalékát számláló szunnita kisebbség, azon belül is az iráni kurdok. A merénylet szálai is az északnyugat-iráni kurd területekre vezetnek, sajtóértesülések szerint az öt megölt merénylő iráni kurd volt. Ahogy a támadás kitervelője is, akivel iraki területen végeztek az iráni kommandósok.

Szunnita szélsőségesek az utóbbi pár évben telepedtek meg Irán kurdok lakta területein, ahol az ultrakonzervatív szunnita irányzat, a szalafizmus egyre több követőre talál. Az iráni parlament egyik volt térségbeli képviselője szerint a szalafita csoportok megjelentek a mecsetekben és az utcákon. A 8 milliós térség Irán szegényebb régiói közé tartozik, ahol az átlagnál nagyobb a munkanélküliség, kevesebb a fejlesztés, ezért – különösen a fiatalok körében – a toborzás sikerrel járhat. A hatóságok mégis úgy ítélték meg, hogy a radikalizálódás nem jelent veszélyt. Annál is kevésbé, mivel az iráni kurdok – szemben például török társaikkal – mindig is részei voltak az iráni társadalom elitjének.

Az IS első komolyabb iráni merénylete mindenesetre mérlegre teszi a teheráni részvétel hasznát a dzsihádisták elleni iraki és szíriai harcokban. A stratégia egyik része Basar Asszad szír rendszerének a megmentése, hogy – Irakon és Szírián keresztül – szárazföldi összeköttetés maradjon Irán és a libanoni síita Hezbollah között. Ez az a síita „félhold”, amelyet a szaúdiak már annyiszor elátkoztak, és amire hivatkozva Rijád támadja riválisa hatalmi ambícióit. A teheráni törekvések másik része a valós veszélyforrásnak tekintett IS elleni harc korlátozása iraki és szíriai területre, hogy a hadműveletek még véletlenül se terjedjenek át Iránra.

Teherán már tavaly növelte terrorellenes költségvetését, és állítólag 1500 iránit akadályozott meg, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz, és legalább ötven támadást hiúsított meg a fővárosban. Az iráni közvélemény eddig inkább bírálta a szíriai beavatkozást, és elfogadta a részvételt az iraki harcokban, kérdés, hogy a teheráni vérfürdő ezen miként változtat. A keményvonalas Forradalmi Gárda Szaúd-Arábiát és az USA-t vádolta a merényletek segítésével. Bár mindez nyilvánvalóan a szokásos propaganda része, mégis feltűnő, hogy a teheráni merénylet után számos szaúdi fejezte ki támogatását a Twitteren a kurd függetlenség mellett. Teheránban máris úgy vélték, hogy a szaúdiak Irán feldarabolását óhajtják.

Az IS iráni terrorja tovább bonyolítja a térség hatalmi játszmáit. Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter a támadás után Törökországba repült, hogy együttműködést keressen a dzsihádisták elleni harcban. De talán abban is, hogy Ankarával közösen gondolkodjanak a szíriai rendezésben, még ha ellentétes oldalon állnak is a konfliktusban. Közös érdek a katari válság tompítása is, mely platformon viszont Ankara és Teherán egy oldalra került Rijáddal szemben. ¬