Balróljobbra

A magyar nyilasmozgalom nemzeti alapú szocializmust hirdetett meg, számos olyan követeléssel, amely a baloldali pártoknak is sajátjuk volt. Szálasi Ferenc éppúgy forradalmi változásokat szeretett volna elérni a társadalmi rendszerben, mint a kommunisták, a szélsőjobb tehát ugyanúgy antikapitalista szlogenekkel operált, mint a szélsőbal.

S az ezt az ideológiát megfogalmazók Szálasi kivételével a szélsőbalról kerültek a nyilasok közé. Péntek István, Málnási Ödön vagy Kassai-Schallmayer Ferenc egyaránt menet közben váltott oldalt, úgy, hogy a nézeteik jó részén nem is kellett változtatniuk. Péntek István lett Szálasi egyik főideológusa, holott korábban marxista volt. Az 1920-as években bécsi emigrációja idején Garami Ernő köréhez tartozott, majd hazatérve radikális munkásmozgalmi szervezetekben vett részt. Csatlakozott az egyik trockista-kommunista csoporthoz, amely a Magyarországi Baloldali Kommunisták Szervezete nevet vette fel. 1933-ban lebuktak, majd a harmincas évek közepén Péntek találkozott Szálasival, s ettől kezdve az ideológusa lett. 1944 októbere után Szálasi államtitkári rangban a Világnézeti Iroda vezetésével bízta meg, s a nemzetvezető úgynevezett „munkatörzsének” is tagja lett.

Kassai-Schallmayer egyenesen miniszter lett Szálasi kormányában, a propaganda ügyét bízták rá. Korábban a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség egyik vezetőjeként tagja lett az 1920-as években a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőségének, majd később a Weisshaus Aladár-féle kommunista csoporthoz csatlakozott. Miután kizárták a kommunista pártból, beállt Szálasihoz, börtönbe került, majd 1943-tól a nyilaspárt propagandafőnöke lett.