Jupiter holdja
Mindenki hajt valamire: futás közben elvesztett útlevélre, többszörösen bemocskolt pénzre, amit megint futásra lehet váltani, az utolsó sikeres ügyre, amiről beszélni lehet egy percben a tévében. Mindenki a csodában bízik: a sikeres mérnök lakóparkot tervez elkárhozott lelkeknek, a rákos futballnáci életének az utolsó stációjában is futballnáci, a menekültek meg menekülnek. Egy társasjáték részeseként ajánlatos ismerni a fő szabályt: ha te nem piszkálod az én migránsbizniszemet, én sem piszkálom a te migránsüzletedet. Mundruczó Kornél filmje, a Jupiter holdja részt vett a cannes-i versenyprogramban – volt, akinek tetszett, másnak nem, végül nem nyert semmit –, mostantól pedig a magyar mozikban látható. A rendező azt mondta, a Fehér isten bebizonyította, hogy a kislányt és a nyomában loholó kutyákat szeretik a nézők. De mi vár az olyan filmre, amelyik a magyar–szerb határon hajnali rémálomból ébreszt fel, Budapest komor közösségi celláiban, kórházi folyosókon, kórtermekben, menekülttáborban és a Keleti pályaudvar sátorvárosában folytatódik, élet és halál urai pedig – a már fausti alkura sem képes nyomozó meg egy orvos – így köszönnek el egymástól: „B..szódj meg! Dögölj meg!” Érdemes megfontolni, hogy a Jupiter holdját ne menekültfilmnek nézzük, csak zuhanás és repülés közben játszódó filmnek. Amikor dr. Sternt a lakótelepi liftben, amelyről soha nem lehet tudni, felfelé vagy lefelé megy, két bibliaárus arról kérdezi, miben hisz, előbb a szája elé teszi a mutatóujját, majd azt dörmögi az orra alá: a nemzet felemelkedésében. Ez kétségkívül megerősíti, hogy a Jupiter holdja Magyarországon játszódik. A helyszínek, az egymás mellett némán elsikló emberek, az aktuális átváltást mutató és álomutakra invitáló neonok, a cigarettaszag, a buszok akkor is itt maradnak, ha az utolsó menekült is elhagyja az országot. Persze történhetne másutt is, a jégkéreg alatti Európában, ahol még szóba kerül a hit, a barátság, és az érzelem nyomaként vannak stikában lebonyolított szerelmi partik, ilyen-olyan életösztön. Bárhol, ahol helikopterek és autókonvojok takarják el az afféle csodát, hogy az ember képes legyőzni a gravitációt, és ahol nagy szükség lenne legalább egy angyalra.
