Drága, de jó

Ott süt a legmelegebben a nap, ahol a legnagyobb szükség van a hűtésre – ezt a nyilvánvaló helyzetet használja ki egy régebben ismert, de csak most terjedő módszer. Nem napelemekkel alakítják árammá az égi energiát, hanem közvetlenül a meleggel hűtenek. Ez a rendszer képes 30–90 százalékkal hatékonyabbá tenni a hűtést, de most még majdnem ötször annyiba kerül, mint a hagyományos (árammal működő) légkondicionáló berendezések. A könnyen összetéveszthető nevű szolártermikus technológia fő előnye, hogy a klímaberendezések egyik legtöbb áramot fogyasztó összetevőjét, a kompresszort helyettesíti napkollektorral. Magát az eljárást már az 1878-as párizsi világkiállításon bemutatták, de az a készülék nem a nap melegével, hanem fatüzeléssel működött. Napjainkban az osztrák Solid cég fekete csöveket és ívelt lemezeket használ arra, hogy összegyűjtse a nap melegét, és így forralja a hűtőfolyadékot, amely utána lecsapódhat és elpárologhat, lehűtve a környezetét. A szingapúri Ecoline pedig hibrid rendszerre esküszik: a napenergia előmelegíti a közeget a kompresszornak, amelyre így kevesebb munka jut. Ilyen rendszer világszerte egyelőre alig több mint ezer épületben teljesít szolgálatot. De számtalan cég és kutatócsoport dolgozik hasonló klímaberendezéseken, amelyeknek az ára ezért várhatóan csökkenni fog. Az árammegtakarítás igen fontos tétel lenne: az USA-ban, ahol a háztartások csaknem 90 százaléka klimatizált, az ország csak hűtésre annyi áramot használ el, mint amennyi egész Afrika teljes fogyasztása. Nem közömbös, hogy a szolártermikus klímákban környezetbarátabb hűtőanyag van, mint a megszokott berendezésekben található fluorozott szénhidrogének (hidrofluor-karbon, HFC), amelyek a szén-dioxidnál ezerszer erősebben üvegházhatású gázok, és ez még akkor is számít, ha egy hibátlan berendezésből nem távozik el a HFC.