Iskolakerülő
Tenni akarásával, kétkedésével érdeklődést kelt, ám sokan az elnyomó rendszerrel azonosítják Lukács Györgyöt – mondja a politikatudományok amerikai professzora a viták kereszttüzébe került marxista filozófusról, akinek tevékenységével egy budapesti konferencia foglalkozott.
s György otthonában 1968-ban. A legendákban is kontrázott
Szerepvállalások
„Pályám kezdetén én egy normális polgári író voltam” – vallotta magáról Lukács György, aki marxista gondolkodóként nem tartozott a szocialista világrend, a „létező szocializmus” feltétlen hívei közé. A bankárcsaládból származó filozófus, mielőtt „elragadta” a szocializmus eszméje, publikált a polgári Nyugatban, bár a nagy hírű Osvát Ernő, a folyóirat szerkesztője nem lelkesedett érte, sőt kifejezetten rossz írónak tartotta. Később Lukács sem volt jó véleménnyel első könyvéről, A lélek és a formákról; „rendkívül modorosnak tartom”.
A Tanácsköztársaság idején, 34 évesen közoktatásügyi népbiztos lett, mert cselekedni akart. A művészet és az irodalom irányítását művészekre bízta, így került be a zenei direktóriumba Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő, és kapott egyetemi katedrát Babits Mihály. A magántulajdonban lévő műalkotásokat viszont elkobozták, hogy a köz számára is hozzáférhetők legyenek. Lukácsnak katonai feladata is volt, mint az ötödik hadosztály politikai megbízottja. Ahogy annak idején elmondta, a Tiszafüredet védő katonák szétszaladtak, ezért rendkívüli hadbíróságot hívott össze, és nyolc embert főbe lövetett. Erről az epizódról éppen az idén mutatta ki Lengyel András irodalomtörténész, hogy még a tizedelés megtörténte is kétséges.
1918 decemberében lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, „bizonyos ingadozás után”. A szovjet, a német kommunista párt tagja is volt, de illegális útlevéllel utazott, mert a Horthy-rendszerben nem kapott hivatalos okmányt. Közben írta műveit, de nem mindegyikkel volt elégedett; később A regény elmélete és a Történelem és osztálytudat című írásait nem számította bele az életművébe, noha a magyar és a külföldi – angol vagy német nyelvű – összkiadások odatartozónak tekintették. Az utóbbiban bukkan fel először az elidegenedés, a nevezetes „eldologiasodás” elmélete.
Hitt a kommunizmus eszméjében, de független gondolkodó maradt. Ezért is indított támadást ellene a párt ideológusa, Rudas László 1949-ben a Társadalmi Szemlében; az úgynevezett Lukács-vitát sokan afféle szellemi Rajk-perként emlegették. Tízévi mellőztetéssel megúszta, hogy Nagy Imre 1956-os kormányában népművelési miniszterséget vállalt. Ekkor Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépése ellen szavazott – nem akart okot adni arra, hogy a Szovjetunió beavatkozzon a magyar ügyekbe. Tizenkét évvel később viszont levélben vonta kérdőre Kádár Jánost Magyarország részvételéért Csehszlovákia megszállásában. Lukáccsal szemben sokaknak erkölcsi fenntartásaik vannak, mások viszont morális nagyságára emlékeztetnek. Amikor az illegális kommunistát, Szántó Zoltánt lefogták, majd pert indítottak ellene, Lukács üzent Thomas Mann-nak, küldjön tiltakozó táviratot Horthynak. Ezt Mann először azzal hárította el, hogy nem ér rá, és különben sem akar politikával foglalkozni. Majd miután Lukács a viszonválaszában megdorgálta, megérkezett a szűkszavú felelet: „táviratoztam Horthynak”.