Sugármeghajtás

Az oroszok eredetileg nem is akartak új blokkokat építeni Pakson, fontosabbnak tartották volna, hogy a meglévő erőművet megkaparintsák, és eljussanak a fogyasztókhoz, az áramkereskedelem hasznát is lefölözve. Legalábbis ez a városi legenda kering azóta, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin megállapodott az erőmű bővítéséről, ám az annak alapján kötött fővállalkozói szerződésekről máig nem tudni, pontosan mit tartalmaznak: például milyen felelőssége van a Roszatomnak, vagy hol helyezik el a kiégett fűtőelemeket. Úgy hírlik, az is irritálta az oroszokat, hogy a magyar kormány állítólag kész kivitelezői listával állt elő. A HVG perre ment a közérdekű adatok nyilvánosságra hozataláért, a pozitív bírói döntés után remélhetőleg kitisztul a kép. Mindenesetre a Miniszterelnökségtől kapott válasz úgy szól, hogy a fővállalkozói szerződés szerint a Roszatom leányvállalata, az Atomenergoprojekt „fix határidőre, fix áron és saját alvállalkozói által kulcsrakészen” valósítja meg a projektet.

A találgatásokra okot adó fejlemények száma azonban egyre nő. Az MVM Magyar Villamos Művek máris újabb szerződéseket kötött a Roszatommal „közös atomenergetikai projektek megvalósítására”, miután Orbán Viktor kormányfő előző héten személyesen tárgyalt az orosz cég vezérigazgatójával Budapesten. A megbeszélésekről, a szovjet időket idézve, csak lózungokat közöltek, vagyis ettől sem lett világosabb, miként lehetnek a beruházás haszonélvezői magyar vállalkozások. A hazai tapasztalatok alapján persze nagy kérdés, ha az orosz fővállalkozó befogadja a magyar beszállítókat, mi garantálja, hogy a megrendelésekből nem csak a kormányhoz közel álló oligarchák részesednek. Az is váratlan fejlemény, hogy június elején távozott a Miniszterelnökségtől Lázár János egyik bizalmasa, Sonkodi Balázs. Pedig stratégiai ügyekért felelős államtitkárként Brüsszelben, színfalak mögötti tárgyalásokkal ő verekedte ki az uniós hozzájárulást ahhoz, hogy Magyarország pályáztatás nélkül az oroszoknak adja a paksi üzletet.

A magyar beszállítók mindenestre váltig reménykednek, hogy bekapcsolódhatnak a 3000 milliárd forintos beruházásba. Csakhogy az orosz tervezőcég, az Atomprojekt vezérigazgatója, Alekszandr Kazarin egy budapesti fórumon lehűtötte a várakozásokat. Közölte, hogy megfelelő tőkeerő nélkül esélyük sincs a közbeszerzési pályázatok elnyerésére, továbbá valamennyi partnerüknek képesnek kell lennie arra, hogy a Roszatom egységes információs rendszeréhez kapcsolódjon, és olyan tervezői szoftverekkel kell dolgozniuk, amilyeneket ők előírnak. E feltételek teljesítése pedig szinte lehetetlen, ha a pályázónak még nem volt munkakapcsolata velük. Egyébiránt orosznyelv-tudás nélkül labdába sem rúgnak, átlagtolmács alkalmazása pedig felesleges, mert az orosz jogi és műszaki fogalmak ismerete nélkül egyetlen vitás kérdést sem tudnak tisztázni – vált nyilvánvalóvá a budapesti fórumon.

Pedig azon olyan befolyásos cégek is megjelentek, mint a budapesti vizes-világbajnokság megbízásaiból csaknem 50 milliárd forintot kihasító Market Zrt., amely a kormányfő barátjának, Garancsi Istvánnak az érdekeltsége, valamint a KÉSZ Holding és a kormányokon átívelő Apáthy-birodalom hídépítő cége, az A-Híd. Bár Kazarin bizonygatta, „nagyon fontos” számukra, hogy a magyarok részt vegyenek a projekt megvalósításában, amikor arról volt szó, hogy adózási szempontból előnyösebb lenne, ha a megbízót Magyarországon jegyeznék be, nem kertelt: egyelőre a szentpétervári Atomprojekt lesz a megrendelő, így a magyaroknak „kényelmesebb”, ha van oroszországi telephelyük. Megnőtt az érdeklődés az olyan vállalkozások iránt is, amelyek eddig is beszállítói voltak a Roszatomnak vagy a paksi atomerőműnek. Nem véletlen, hogy Mészáros Lőrinc cége, a Konzum növelte befolyását egy cseh atomenergetikai cég leányvállalatában, a KPRIA-ban. A felcsúti polgármester gyerekei pedig a paksi erőműben dolgozó vállalkozások körül legyeskednek és tesznek ajánlatokat a referenciájuk miatt értékes társaságokra.