Aleghidegebbháború
Gyorsan olvad a jég az Arktiszon, így elérhetővé válnak a korábban az állandó fagy világába zárt, sok ezermilliárd dollárt érő ásványi kincsek. Az Északi-sarkvidék hamarosan új frontvonallá válhat.

A hódítás művészete

Határok,zónákésigények
Az ENSZ tengerjogi egyezménye értelmében a tenger mentén fekvő országok vízi határa a part vonalától 12 tengeri mérföldre húzódik. A megállapodás szerint a parttól 200 tengeri mérföldig (370 kilométerig) terjedhet ki az adott ország kizárólagos gazdasági övezete, ebben a zónában az érintett állam kizárólagos bányászati, halászati és egyéb jogokkal bír. Ha két tengerparti ország között 400 mérföldnél kisebb a távolság, akkor a kizárólagos övezetek határa a két parttól egyenlő távolra fekszik.
A kizárólagos gazdasági övezetek határát az ENSZ terjesztheti ki, ha a kérelmező állam bizonyítja, hogy az ország területe a víz alatt is folytatódik. Ez akkor fordulhat elő, ha az adott kiemelkedés egyértelműen a szárazföldi lemezhez, és nem a tengerihez tartozik. A tengerparti országok éppen a különleges gazdasági övezetek kiterjesztése miatt ragaszkodnak foggal-körömmel egy-egy, egyébként teljesen hasztalan zátonyhoz is, hiszen attól számítva ismét mérhető a 200 tengeri mérföld.
Sarkiszuverenitás–évrőlévre
A semleges területnek számító, nemzetközi egyezmények által szabályozott Déli-sarkkal ellentétben az Északi-sark és vidéke szabad préda. Az egyre durvuló versenyfutás már több mint száz éve tart.
¬ 1907. február: Pascal Poirier kanadai szenátor azt javasolta, hogy az ország hivatalosan is minősítse magáénak az országtól északra fekvő területeket és vizeket. A szenátus – azt állítva, hogy a döntésnek nem lenne semmi gyakorlati haszna – elutasította a javaslatot.
¬ 1909. április: Robert Peary az első ember, aki elérte az Északi-sarkot, és az amerikai felfedező otthagyott egy feljegyzést, amely szerint az USA elnöke nevében birtokba vette a térséget. A mai napig nem tudni, hogy Peary valóban elérte-e a sarkot, vagy több mint száz kilométerrel arrébb állt meg, mert rosszul határozta meg a helyzetét.
¬ 1916. november: A norvég Store Norske nevű vállalat a Spitzbergákon megkezdte a szénkitermelést. A bányászat ma is tart, a környezetvédők szerint Oslo ezzel próbálja bizonyítani, hogy valóban hozzá tartozik a szigetcsoport.
¬ 1925. július: Kanada rájött, hogy mégis érdemes lenne megszerezni a sarkvidéket, ezért arra utasított valamennyi külföldi felfedezőt és tudóst, hogy Ottawától kérjen engedélyt a területre való belépésre. Egy évvel később a Szovjetunió is hasonló döntést hozott, és bejelentette igényét az országhatár és a sarkpont közötti területre.
¬ 1968. április: Ralph Plaisted, egy biztosítási ügynökből lett amerikai felfedező az első, aki igazoltan elérte a földrajzi Északi-sarkot. Plaisted és társai motoros szánnal vágtak neki az útnak.
¬ 1982. december: Hosszas alkudozás után aláírták a tengeri határok – az Arktiszra is vonatkozó – meghatározását szabályozó ENSZ-konvenciót. Az egyezmény 1994-ben lépett életbe, ám az USA nem ratifikálta. Washington ennek ellenére egyelőre tartja magát a konvenció előírásaihoz.
¬ 1992. november: Borisz Jelcin orosz elnök engedélyezte az orosz Gazpromnak, hogy használatba vegyen egy Novaja Zemlja-közeli olajmezőt. A felhozatal 2013-ban kezdődött meg, s ez volt az első, művelésbe vont északi-sarki offshore olajlelőhely.
¬ 2007. augusztus: Két orosz merülőszerkezet lejutott az Északi-sark alatti tengerfenékre, és ott elhelyezte az orosz zászlót. „Ez nem a XV. század, hogy egy zászló letűzésével valaki birtokba vegyen egy területet” – olvasható a kanadai külügyminisztérium reakciójában.
¬ 2008. május: Amerikai kutatók bejelentették, hogy az Északi-sarkvidéken további 90 milliárd hordó olajat rejthetnek a kőzetek az addig becsült 240 milliárd hordón felül.
¬ 2013. május: A versenybe beszállt Kína is, bár a világ legnépesebb országa nem sarkvidéki állam. Peking megfigyelői státust kapott a sarkvidék ügyeit szabályozó Északi Tanácsban, és egy kínai jégtörő végighaladt Oroszország északi partjai mentén.
¬ 2013. december: Vlagyimir Putyin orosz államfő bejelentette, országának különleges figyelmet kell fordítania a sarkvidéki infrastrukturális és katonai programok megvalósítására. „Oroszország felgyorsítja ezen ígéretes térség fejlesztését, és minden szinten szavatolja a nemzeti érdekek megvédelmezését” – közölte az államfő.
