Nagykorty

A tequila és a mezcal sikerét látva Sammy Hagar, a Van Halen amerikai rockegyüttes volt énekese, valamint Adam Levine, a Maroon 5 frontembere úgy döntött, hogy összeházasítják a két mexikói szeszes italt. Az üvegenként 55 dollárba kerülő Santo Mezquila a Blue Weber és az Espadin agávék 100 százalékos párlatának elegye, s az idei év elején került az USA piacára. Ugyanaz a mexikói cég gyártja, amely Hagar 1996-ban bemutatott tequilamárkáját, a Cabo Wabót is készíti.

Egyre gyakoribb, hogy hírességek adják a nevüket speciális ízesítésű prémium italokhoz. Justin Timberlake-hez a Sauza 901 tequila kötődik. A brit Diageo a volt angol válogatott labdarúgó, David Beckham nevével adja el a Clubman Haig whiskyt, Sean Combs – korábbi művésznevén P. Diddy – amerikai rapperével pedig a francia szőlőből készült Ciroc vodkát. Svédországban készül a Motörhead vodka, a miami székhelyű Atlantico Rum ellenőrzése alatt pedig a Dominikai Köztársaságban párolják az Atlantico Reserve rumot, amihez Enrique Iglesias a partner. Az egykori közkedvelt szovjet vodkamárka, a Sztolicsnaja (Stolichnaya) jogait birtokló lett SPI Riga alkotott hétszer lepárolt, négyszer szűrt vodkát Killer Queen néven, ami a brit együttes azonos című, 1974-es lemezének, valamint a néhai frontember, Freddie Mercury kedvenc italának állít emléket.

Az aztékok és más mexikói őslakosok már a spanyol hódítók megérkezése előtt rájöttek, hogy a kaktuszra nagyon hasonlító, de a liliomfélék családjába tartozó agávé gumójából szeszes italt erjeszthetnek, ez a pulque nevet viselte. A konkvisztádorok hozták magukkal a lepárlás tudományát, és a XVI. század elején elkészült az első igazi agávépárlat, a mezcal. Ehhez legalább háromtucat-féle agávét használhatnak, míg a mai Jalisco szövetségi állam területén lévő birtokán Don José Antonio de Cuervo y Valdés 1758-ban kapta meg az engedélyt, hogy az arrafelé honos kék agávéból főzzön szeszes italt, ami a közeli Tequila település nevét kapta. Vagyis minden tequila mezcal, de nem minden mezcal tequila, a legnagyobb különbség az előállításban van.

A tequilához szükséges alapanyagot kézi erővel gyűjtik be a munkások, akik kivágják a kék agávé kétméteres törzsében lévő, 25–80 kilogrammos, ananászhoz hasonlító gumókat, amelyekből a feldolgozás során 5–7 liter tequila készülhet. Az agávé 8–10 év alatt fejlődik ki, és csak egyszer szüretelhető, utána újat kell ültetni. A gyártás központja a Guadalajarától 65 kilométerre lévő Tequila, amit az UNESCO a világörökség részének minősített. A városkában és a környékén legalább másfél száz tequilakészítő cég működik, a két nagy a Jose Cuervo, valamint a Beam Suntory multinacionális szeszipari cég birtokába került Sauza.

A mexikói kormány 1978-ban rögzítette a tequila előállítási szabályait, ezek alapján a szeszes ital az EU-ban és világszerte földrajzi védettséget kapott. Vagyis máshol nem állítható elő, csak Jalisco szövetségi államban, valamint Nayarit, Michoacán, Guanajuato és Tamaulipas egyes részein. Az alapanyag kizárólag a vöröses-agyagos talajban megélő, Blue Weber nevű kék agávé lehet, és két változat készülhet: a 100 százalékban agávépárlatot tartalmazó prémium, illetve az 51 százalékos, cukornádból vagy kukoricából készült szesszel kiegészített mixto. Mindkettőt kétszer kell lepárolni, és az alkoholtartalmuk 40 százalék körüli. A latin-amerikai ország számára évi 1,3 milliárd dolláros exportbevételt jelentő iparágban érvényes szabályok betartását a Mexikói Tequilatanács ellenőrzi.