Öbölbelianomáliák

Nyugodtan merülhettek a gyöngyhalászok a katari hagyományápoló versenyen. A négynapos viadalt még a Szaúd-Arábia vezette arab diplomáciai és területi karantén bevezetése előtt, a tavasszal rendezték meg. A gyöngyhalászok fából készült vitorlás hajóján, a daun útra kelt csapatok – bennük a merülők, a fedélzeti kisegítők és a kapitány – munkáját árgus szemekkel figyelték a csónakban lévő bírák. A 2010 óta rendezett versenyeken immár a 10–14 éves korú gyermekek is részt vehettek, előzetes fizikai és úszótesztek alapján. A fesztivál célja Katar tengerhez fűződő történelmi kapcsolatának, valamint a félszigeten és a Perzsa-öbölben a gyöngyhalászok egykor virágzó iparágának és életformájának a felidézése, egyúttal a türelem, a kitartás, az odaadás és a bátorság próbája.

A part menti népeknek az ókortól fogva megélhetést biztosító gyöngyhalászok munkája – a cápák és a nyomásváltozás miatt – rendkívül veszélyes és kimerítő volt. A merülők olajjal kenték a bőrüket, gyapjúval betömték a fülüket, csipesszel elzárták az orrlyukaikat, kéz- és lábujjaikat bőrből készült tokkal védték a borotvaéles szikláktól és koralloktól, és egy kötélre erősített súlyosabb kő segítségével eltűntek a mélyben, akár 18 méteres mélységben is. A naponta akár harmincszor is megismételt, kétperces merülés során a gyöngyhalászok éles késsel vágták le a sziklákhoz tapadt kagylókat és osztrigákat, amelyeket egy zsákba raktak, és amikor elfogyott a levegőjük, a kötéllel felhúzatták magukat.

A puhatestű élőlények a főként kalcium-karbonátos ásványból és kisebb részben fehérjét tartalmazó konkinból rétegeket választanak ki a beléjük került szennyeződés elleni védekezésül. Az így keletkező igazgyöngy legfeljebb minden ezredik kagylóban fordul elő. A féldrágakő elsősorban a kereskedőknek és a hajótulajdonosoknak biztosított hatalmas vagyonokat, a múlt század elején az iparág forgalma mai áron az évi százmillió eurót is meghaladta. A kagylóvadászok a májustól szeptemberig tartott szezonban egy két hónapos és egy 40 napos útra hajóztak ki, a dau szűk fedélzetén húszfős legénység zsúfolódott össze.

A csapatban igen fontos szerepe volt a nahhaamnak, aki csak énekelt, a kagylókat bontók pedig ismételték őt, hogy a munka ütemesen és jókedvben haladjon. Ezért a kapitányok igyekeztek a legjobb énekest szerződtetni. A hagyományos katari zene és beduin költészet, illetve az előénekes kultusza elvarázsolta Brita Frayt, a Dohai Amerikai Iskola zenetanárát is, aki tavaly – Julia Johnson A gyöngyhalász című gyerekkönyvének története alapján – musicalt írt a katari gyöngyhalászok életéről.