Idejevolt

A meciari amnesztia nem csak ifjabb Kovác elrablóinak felelősségre vonását akadályozta meg mindeddig. Büntetlenséget biztosított azoknak is, akik 1997-ben törvényellenesen megakadályoztak egy népszavazást.

A többségében magyarok lakta dél-szlovákiai Párkányban 1998 áprilisában népszavazást tartottak. Ez volt az egyetlen város Szlovákiában, ahol eredeti formájában került sor arra a referendumra, amelyet két hónappal korábban írt ki másodszor a mandátuma végéhez közeledő Michal Kovác elnök. A referendumon két, Meciar számára kényes témában, a NATO-csatlakozásról és a közvetlen elnökválasztásról kellett volna véleményt nyilvánítaniuk a szavazópolgároknak. Akkoriban már világos volt, hogy a kormányfő illiberális hatalmi módszerei miatt Szlovákia – ellentétben Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal – nem lesz része az 1989 utáni NATO-bővítés első körének. Meciar ezért olyan referendumot akart, amelyen a választók – manipulált kérdések alapján – elutasítják a NATO-tagságot, és döntésükkel felmentik őt a felelősség alól. A közvetlen elnökválasztást pedig az ellenzék kezdeményezte, mert Kovác mandátumának lejártával a parlamenti pártok sokáig képtelenek voltak új államfőt választani, így az elnöki jogkörök nagy részét Meciar gyakorolta.

Kovác a két témát összekapcsolta, és 1997 májusára kiírta a népszavazást. A Meciar-kormány belügyminisztere, egy testi sértésért korábban elítélt volt tornatanár, Gustáv Krajci önkényesen és törvényellenesen megakadályozta a népszavazás megtartását. Hamisított szavazólapokat küldtek ki az önkormányzatoknak, amelyeken csak a NATO-val kapcsolatos kérdés szerepelt. Sok önkormányzat nem vette át az íveket, máshol az emberek nem voltak hajlandóak ezek alapján szavazni. A következő évben Kovác újra meghirdette a népszavazást, az eredeti kérdésekkel. Ám mire ezt megtarthatták volna, lejárt a mandátuma, és Meciar az elnöki jogkörök birtokában lefújta a referendumot.

A parkányiaknak sok bajuk volt a keményen magyarellenes Meciar-kormánnyal, ami szerepet játszhatott abban, hogy a város úgy döntött: afféle polgári engedetlenségi gesztusként, juszt is megtartja a már kétszer meghirdetett és megakadályozott referendumot. A szavazás csak kurucos gesztus volt, semmin sem változtathatott, viszont a várost komoly fenyegetések érték a kormány és a felsőbb hatóságok részéről. Mégis a párkányiak 48 százaléka szavazott, és 89 százalékuk a NATO-tagság, 97 százalékuk pedig a közvetlen elnökválasztás mellett tette le a voksot. „Ha más nem, legalább ez jelzés volt arra, hogy nem mindenki hajlandó alávetni magát a kormányzó hatalomnak” – írta Tomás Gális szlovák újságíró a történteket felidéző Denník N napilapban megjelent cikkében.