Keller András

Portré

2017. július 6.

fülöp máté

Keller András

hegedűművész, karmester

„A zenésznek egy joga van: jól játszani” – mondja a hazai zenei élet állóvizét egyedi koncepcióival felkavaró, 56 éves muzsikus. Édesanyja ügyvéd volt, édesapja közgazdász. „A szüleim a barátaikkal 120 évet kaptak a kommunistáktól” – meséli annak kapcsán, hogy apját az 1955-ös közgazdászper elsőrendű vádlottjaként elítélték. „Nagyon szerettem a sportot, jól fociztam, pingpongoztam, atlétikában diákolimpiai ezüstérmet szereztem.” Tízévesen egy betegség miatt ágyba kényszerült. „A papa lemezgyűjteményét hallgattam, igazán akkor fedeztem fel magamnak a zenét.” Tizennégy évesen a Zeneakadémia előkészítőjébe került. „Minden áldott nap koncertekre jártunk. Ez volt a legszebb időszak az életemben.” Koncertmesteri múlt köti az Állami Hangversenyzenekarhoz, a Budapesti Fesztiválzenekarhoz. 1987-ben volt növendéktársaival megalakította a világhírű Keller Quartetet. „Csak utólag tudtam meg, hogy Fischer Annie a rádióban hallotta az első koncertünket, és beajánlott minket a menedzserének.” Karmesterként 2003-ban debütált Padovában Snétberger Ferenc szólistával, „holott már korábban buzgott bennem a vágy, hogy vezényeljek”. Nemzetközi pályázaton nyerte el 2007-ben a Concerto Budapest zenekar vezetését, „szerettem volna hazahozni a sokéves külföldi szólista- és kamarazenész-tapasztalataimat”. 2016 óta a londoni székhelyű Guildhall School of Music and Drama professzora.

Felesége, Kaczander Orsolya elismert fuvolaművész: „nélküle semmire se mennék”. Huszonnégy éves lányuk közgazdász, jelenleg egy nemzetközi kozmetikai cég marketingmenedzsere. „Egy ideje rákaptam a televíziós sorozatokra. Szükségem van a zenéhez képest valami profán tevékenységre a kikapcsolódáshoz.”

¬ A nemzetközi áttörés reményében állt össze tavaly egy európai, az idén egy ázsiai koncertkörútra Gidon Kremer világhírű kamaraegyüttesével, a Kremerata Balticával?

Az együttműködést Gidon Kremer kezdeményezte. A Concerto Budapest tudásában sokkal előbbre tart, mint azt a jelenlegi, 500 milliós támogatása indokolná. Ahhoz, hogy a zenekar bekerülhessen a szélesebb közönség által is elismert nemzetközi élvonalba, ennek minimum a háromszorosára volna szükség. Komoly hátország nélkül nem lehet világkarriert csinálni. Jelen pillanatban pedig az anyagi lehetőségeink nem versenyképesek a többi magyar vezető zenekaréval. Így tulajdonképpen olyan, mintha mesterségesen búra alatt lennénk tartva. Ez abszurd.