Már betöltötte a 62. évét, amikor világhírűvé vált az addigra bőven multimilliárdos Soros György. Amikor a meggyötört Norman Lamont brit pénzügyminiszter az 1992. szeptember 16-ai „fekete szerdán” bejelentette, hogy a jegybank tartalékai kimerültek, az angol fontot kiveszik az európai árfolyam-lebegtetési mechanizmusból, és hagyják leértékelődni, Soros, illetve az általa felügyelt befektetési alapok egymilliárd dollárt kaszáltak. A világsajtó hamar felkapta az embert, aki shortolásával „megtörte a Bank of Englandet”, pedig Sorost már 1981-ben a világ legjobb vagyonkezelőjeként nevezte meg az Institutional Investor pénzügyi szaklap, és okkal.
A London School of Economics közgazdasági egyetemen filozófiából diplomázott Soros 1956-ban érkezett New Yorkba, és több befektetési bankon keresztül lépegetett előre a karrier lépcsőin, mígnem 1969-ben partnerével, James Rogersszel létrehozta első befektetési alapját, amit a Holland Antillákon jegyeztek be, de Manhattanből irányítottak. Az 1973-ban a kvantumfizika ihlette Quantum Fund névre keresztelt alap idővel családdá nőtt. A tengerentúli karrierjét az annak idején még ismeretlen európai részvények elemzésével és befektetésre ajánlásával kezdő Soros agresszív és kockázatos stratégiát folytatott, amivel a hullámvasutazás ellenére ő és a pénzüket rábízók is jól jártak.
Egy elemző kiszámolta, hogy míg az omahai bölcsként emlegetett amerikai milliárdos, Warren Buffett 1969–2009 között évi átlagban 21,4 százalékos hozamot ért el, Soros 26,3 százalékot. Az első látásra nem túl nagy különbség azt jelenti, hogy – abban az elvi esetben, ha a befektető az osztalékot bent hagyja, és 41 év alatt egy centet sem vesz ki – a kezdeti 10 ezer dollár Buffettnél 28,4, Sorosnál viszont 143,7 millió dollárra emelkedett volna. A Forbes legutóbbi listáján a 25,2 milliárd dolláros vagyonával a világ 29. leggazdagabb emberének számító Soros 2011-ben az amerikai értékpapírtörvény változása miatt kifizette alapja külső befektetőit, és azóta csak a családi vagyont fialtatja.
A befektetési sikerek mellett látványos kudarcok is érték. Bár a civil szervezetek támogatása miatt már az 1990-es évek második felében közellenségnek számított Oroszországban, és azzal vádolták, hogy az ő machinációi is közrejátszottak a rubel 1998-as összeomlásában, Soros valójában komolyat bukott a krízisen. Nem jött ki jól az ázsiai pénzügyi válságból sem, pedig Mahathir Mohamad akkori malajziai kormányfő – nyílt antiszemita felhanggal – is őt vádolta a ringgit földre vitelével.
A londoni tanulmányai idején Karl Popper, illetve az általa írt A nyílt társadalom és ellenségei című könyv hatása alá került – magát egyszer filozofikus spekulánsnak minősítő – Soros dollármilliárdokat fordított jótékony célokra, illetve a nézeteit tükröző demokratikus társadalmi folyamatok támogatására. Az USA-ban, bár korábban segített különböző kampányokat – például a kampányfinanszírozás korlátozására vagy a drákói drogpolitika enyhítésére –, 2004-ben szállt be először pénzzel elnökválasztási hadjáratba. Mindenképpen meg szerette volna akadályozni George W. Bush újrázását – 2001. szeptember 11-e után Afganisztán lerohanását még helyeselte, az iraki háborút már ellenezte a terrorizmusellenes intézkedések túlkapásaitól pedig elborzadt –, ezért a demokrata kihívó John Kerryt közvetetten több mint húszmillió dollárral támogatta. Ezzel máig érvényes módon kivívta a republikánusok ellenszenvét, akik közül sokan kárörömmel vették tudomásul, hogy a Donald Trump elnökségével besszre számító Soros a tőzsde szárnyalásán csaknem egymilliárd dollárt bukott.
