Trumpnélkülavilág
Vezetőből kerékkötő lett az USA a globális együttműködésben, ezért a G20 hamburgi csúcstalálkozóján a többiek úgy döntöttek, a saját útjukat járják. A legnagyobb figyelmet Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója kapta, amiből az amerikai elnök nem jött ki jól.
Az állam- és kormányfők, a középpontban Angela Merkellel. A világ valódi irányítói
Autóértsajtot
Miközben mindenki Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő első személyes tárgyalását várta vagy azt latolgatta, miképpen cselezi ki a világ többi hatalma az USA új keletű obstrukcióját a fontos kérdésekben, szép csöndben megszületett az EU és Japán között a szabadkereskedelmi keretmegállapodás. Néhány részletet még tisztáznak, és megoldásra vár a befektetővédelmi szabályok rendszere, de ha minden jól megy, néhány hónapon belül véglegessé válhat a szerződés. Ez két olyan gazdasági hatalmat köt össze, amelynek együttes, 20 ezermilliárd dollárra becsült potenciálja vetekszik az USA-t, Mexikót és Kanadát összefűző Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménnyel (NAFTA). S míg Trump éppen a NAFTA újratárgyalásával, illetve a még be sem indult Csendes-óceáni Partnerség (TPP) felmondásával protekcionista fordulatot tett, az amerikai vállalatok azzal szembesülhetnek, hogy az EU-ban a japán, a távol-keleti szigetországban pedig az európai riválisaikkal szemben kerülnek versenyhátrányba.
Az EU és Japán között négy éven és 18 tárgyalási fordulón át tartó alkudozás végeredménye – a két legfontosabb problémát jelentő árucsoportra utalva – úgy összegezhető, hogy autót cseréltek sajtért. Az EU belement, hogy hét éven belül kivezetik a japán személygépkocsikra kivetett 10 százalékos vámot, egyes részegységekre pedig gyorsabban megszűnik ez a teher. A japán autógyárak európai piaci részesedése alacsonyabb, mint az amerikai, ám egy záradék szerint Brüsszel visszaállíthatja a vámot, ha az import növekedése túl gyorsnak minősül, bár ennek meghatározására nem ismertek a számok.
A tejtermelőit – és lényegében az egész agrárszektorát – féltékenyen védő Japán azt adja cserébe, hogy a sajtokra kirótt 30 százalékos vám az EU-szállítók esetében kemény sajtoknál 15 év alatt tűnik el, míg a lágynál a jelenleg az unióból származó importot jócskán meghaladó kvótáig rögtön megszűnik. Átmeneti idő után vámmentes lesz az EU-ból érkező szinte teljes agrárkínálat. Igyekeznek minél több nem tarifális akadályt is eltüntetni a tavaly 125 milliárd dolláros kétoldalú kereskedelem növekedésének útjából – például a termékszabványok összehangolásával. Megnyitják egymás előtt a közbeszerzési piacot is, amiből olyan európai cégek húzhatnak hasznot, mint a német Siemens vagy a francia Alstom.
Pusztítóvihar
Erőszakkal és fosztogatással a globalizáció ellen
Még ha gazdag kikötőváros, és Angela Merkel szülőhelye is, miért érte meg a világ húsz vezető gazdaságának irányítóit abba a Hamburgba hívni, amely hagyományosan a szélsőbaloldaliak és az anarchisták fészke? – teszik fel a kérdést a csúcstalálkozó ellen tiltakozók kemény magjának hétvégi pusztítását látva. A helyiek és a berlini szövetségi kormány 15 ezer rendőrrel és kivételes biztonsági intézkedésekkel készültek az eseményre, ám kiderült, az állam- és kormányfőket meg tudták ugyan védeni a csőcselék tombolásától, a Hanza-város lakóit nem.
A magukat autonómoknak nevező, arcukat fekete kendővel vagy maszkkal eltakaró anarchisták – akik között rendőri jelentések szerint voltak Hollandiából, Görögországból és Spanyolországból érkezettek is – már pénteken délelőtt autókat gyújtottak föl Ottensen és Altona negyedben, majd később az alternatív közösségek helyi bölcsőjében, a Schanzenviertelben folytatták a tombolásukat. Ott már barikádokat állítottak, üzleteket fosztottak ki, szupermarket és Apple-bolt éppúgy áldozatul esett, mint annak a Budnikowsky-patikaláncnak az egysége, amelyről köztudott, hogy menekülteket alkalmaz gyakornokokként, és családi vállalkozás lévén nem csavar a globalizáció gyűlölt gépezetében.
Az anarchisták csatlakoztak az Üdvözlünk a pokolban jelszóval felvonuló globalizációellenes tüntetőkhöz, akik szerint a G20 a társadalmi egyenlőtlenségek és a kapitalista kizsákmányolás fenntartásán dolgozik. Az ezerötszáz fősre becsült erőszakos mag éjszakába nyúló pusztítását csak akkor sikerült megfékezni, amikor az addig hezitáló rendőrök vízágyút és könnygázt vetettek be, majd az állam- és kormányfők koncertjének biztosításából megérkeztek a különleges egység emberei. Az 1,8 milliós város több területe akkor már háborús övezetre hasonlított, miközben a helyi lakosok korábban a csúcstalálkozó okozta közlekedési káosz miatt elégedetlenkedtek. A vasárnapi mérleg szerint a kétnapos – szombatra némileg lecsillapodott – tüntetés és pusztítás során mintegy 400 embert vettek őrizetbe, és közel ötszáz rendőr sérült meg, a civil sebesültek számáról nincs adat.
A hasonló csúcstalálkozók „mellékhatása” a tüntetés, ami azért ritkán fajul el úgy, mint most Hamburgban. 1999-ben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) miniszteri konferenciája ellen Seattle-ben 40 ezren tiltakoztak, és az erőszakos csoportok szinte katonai szervezettséggel verték szét a belvárost, a megfékezésükre a rendőrök mellett az amerikai Nemzeti Gárda egységeit is be kellett vetni. 2001 nyarán Genovában a nyolc vezető ipari ország (G8) – az USA, Németország, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Olaszország és Oroszország – állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján tetőzött a globalizációellenes hullám. Az olasz kikötővárosban 200 ezer tüntető gyűlt össze, és a rendőrökkel, biztonsági erőkkel kitört összecsapásokban egy 23 éves aktivistát halálra sebzett egy csendőr. Az ilyen felfordulásoknak mindig politikai áruk van, amit ezúttal a házigazda Merkel és Olaf Scholz hamburgi polgármester – úgy is, mint a nagykoalícióban kormányzó kereszténydemokraták és szociáldemokraták illetékesei – azzal igyekeztek mérsékelni, hogy közösen mondtak köszönetet a rendőröknek, és ítélték el az erőszakos cselekmények elkövetőit.