Forogtovább

A szenvedés mélységeit kutató film- és színházi rendező beleszületett a művészszakmába. Szász Péter neves vígjátékrendező, forgatókönyvíró fia kezdetben a Nemzeti Színházban volt kellékes, majd a Budapesti Operettszínházban lett asszisztens. A dramaturg szak elvégzése után filmrendező szakon folytatta a tanulmányait, 1986-ban diplomázott. Első filmjéről, a Szédülésről azt mondja: „a saját fejemre hagyatkoztam, mint egy elkényeztetett úri gyerek a homokozóban”. A metafizikai magasságokba emelt Woyzeck hozott fordulatot az életében; 1994-ben az év felfedezettjének járó Európai Filmdíjat és a Magyar Filmszemle megosztott fődíját kapta. A Csáth Géza novellájából készült Witman fiúk számos nemzetközi díjban részesült, a legjobb idegen nyelvű film Oscarjára is jelölték. A német–amerikai–magyar koprodukció, az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója szintén a csáthi világhoz nyúlt; a saját, pszichiátrián töltött tapasztalatait is beleszőtte az alkotásba. Agota Kristoffal való személyes találkozások mentén dolgozott a sűrű atmoszférájú A nagy füzeten. A film bejárta a világot, az Oscar-díjra jelöltek kilences listáján szerepelt. Két film között színházban rendez, A Mester és Margaritát, a Kurázsi mamát, a Marat/Sade-ot, A vágy villamosát többnyire külföldön vitte színre. A Moszkvai Művész Színházban hat éve van műsoron A Mester és Margarita. A Harvard és a Yale vendégtanára, az Európai Filmakadémia tagja, 2000 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen filmrendezőket és színészeket.