Olvadóban
Át kell rajzolni a térképeket az után, hogy egy Pest megyényi jégtömb szakadt le az Antarktiszról. Nemcsak a sarki jég vékonyodik a klímaváltozás hatására, de az állat- és növényvilág is megsínyli a környezeti viszonyok gyorsuló átalakulását.
Larsen C-jégselfen. Szakítópróba
Eltűnővadak
Párduc, oroszlán, gorilla, makákó, elefánt, tigris és orrszarvú – csak néhány azon állatfajok közül, amelyek egy-két emberöltőn belül teljesen kipusztulhatnak, ha az érintett országok nem változtatnak jelenlegi vadvédelmi politikájukon – állítják a világ vezető szakértői. A Bioscience című folyóiratban közzétett tanulmányt jegyző 43 vadvédelmi szakember szerint a nagy testű ragadozók, illetve növényevők közel kétharmada számít veszélyeztetett fajnak. Az eltűnés határán álló orrszarvúak szinte valamennyi alfaja végveszélyben van: az afrikai fekete, a jávai fajta Vietnamban lévő egyedei, vagy a szumátrai, amelyből már csupán pár száz bóklászik Indonéziában.
A World Wildlife Fund (WWF) környezetvédelmi szervezet becslése szerint a Földön legalább kétmillióféle állat- és növényfaj él, s évente 200–2000-re tehető az eltűnők száma. A WWF úgy becsüli, hogy a természetes kipusztulási ütemnél legalább ezerszer gyorsabb a mostani kihalási sebesség, s ha folytatódik, akkor az évszázad végére az állat- és növényfajok fele végleg eltűnik. A jelenlegi kihalási hullám már a hatodik, s miközben ez a leggyorsabb, egyben az első olyan, amelyet leginkább az emberi tevékenység – az illegális vadászat, a természetes élőhelyek elpusztítása vagy elfoglalása, illetve a klímaváltozás – okoz.
A szakemberek ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a folyamat megállítható, vagy legalábbis lelassítható. A természetvédők például kétszer is megmentették a kihalástól az egykori Szovjetunió füves vidékein élő tatárantilopot. A növényevő állatból néhány évtizeddel ezelőtt még több mint egymillió élt háborítatlanul, ám miután 1991-ben szétesett az ország, az utódállamok nem foglalkoztak azzal, hogy az antilopot, a szarvának gyógyító erőt tulajdonító kínaiak megrendelésére, az orvvadászok tömegesen gyilkolni kezdték. Az ENSZ és a nemzetközi állatvédelmi szervezetek nyomására – és pénzügyi támogatásával – az érintett országok védelmi övezeteket hoztak létre, és elkezdték üldözni az orvvadászokat, így 50 ezerről 2014-re 300 ezer fölé nőtt a tatárantilopok száma. Ekkor jött a második csapás: egy korábban ismeretlen baktérium támadta meg az állományt, s néhány hét alatt kétszázezer egyed pusztult el. A térség országai nem akarták veszni hagyni a komoly erőfeszítéssel életben tartott fajt, s a betegség gyógymódjának gyors megtalálása után ma már ismét százezer fölött van az antilopnépesség.
