Hazugságvizsgálat

A komputertomográf – világszerte elterjedt rövidítéssel: CT – háromdimenziós röntgensugárral alkot képet a vizsgált testrészről. Egy korszerű készülék a félmilliméteres szeletenként átvilágított koponyáról, hasról vagy mellkasról összességében 1200–1500 képet készít, amelyeket a számítógép térbeli látvánnyá rendez. Ha a vénába fecskendezett kontrasztanyag nélküli, úgynevezett natív CT-felvétel készül, elsősorban a csontszerkezet vehető szemügyre, a röntgenképhez hasonlatosan, de három dimenzióban. A kontrasztanyag alkalmazása pedig láthatóvá teszi az ereket, a szöveti elváltozásokat. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő tavalyi adatai szerint a legtöbb natív CT-felvétel a betegek agykoponyájáról, illetve csigolyáiról készült – összesen 260 ezer vizsgálat. A mágneses magrezonanciás képalkotás – MR vagy MRI –, ellentétben a CT-vel, nem jár sugárterheléssel. A mágneses térrel történő képalkotás a szövetekről jobb felbontású, kontrasztosabb képet ad, és a szervek működése is vizsgálható vele. Az MR-készülék egy alagútszerű cső, amelyben 20–45 percig kell feküdni, elviselve a bezártság érzését és a gép kattogó, hangos zaját. Mindkét képalkotó rendszer létrehozásában közreműködő tudósok munkáját Nobel-díjjal jutalmazták.