Tápláléklánc
Marhahúsevés miatt ölnek meg embereket Indiában, ahol a szentnek tartott állat fogyasztását akadályozná a nacionalista indiai kormány. De a vágási tiltás kárt okoz a gazdaságnak is.
Vágni vagy nem vágni
Boci,bocitarka
„A nagy szemei, a nyugalma, a bőrének – a fehértől a szürkén és a bézsen át a barnáig átmenő – színe, festői sziluettje, a púpja a legnagyszerűbb állattá teszi a marhát” – legalábbis Mukul Keszavan indiai történész szerint ezért szeretik annyira a tehenet a hinduk. Tény, hogy India-szerte a tehén háborítatlanul sétálgathat a zsúfolt utcákon, akadályozva a forgalmat, miközben szent emberek kísérik és imádják, simogatják. A fesztiválokra a marhákat szépen megmossák, feldíszítik színes kelmékkel, virágokkal, a modern kor embere pedig a mobiltelefonjával szelfit készít a kedvencével. Indian Cow címmel folyóirat is foglalkozik a szent állattal, amelynek vizeletéből és ürülékéből az egyik szélsőséges hindu szervezet kozmetikumot készít.
A szent tehén mítoszának eredete a homályba vész – mondta Dvidzsendra Narajan Dzsha történész. Szerinte vallásos és ókori szövegek bizonyítják, hogy a hinduk az ókorban is fogyasztottak marhahúst. Ami ellentmond annak az általános vélekedésnek, hogy a marhahúsevést a muszlimok hozták be Indiába a XI–XII. században. Az a nézet is tartja magát, hogy a XV. században létrejött muszlim Mogul Birodalom alatt terjedt el a marhahúsfogyasztás, mások szerint valójában a brit gyarmatosítók honosították meg, a muszlimok a tenyésztést és a vágást vállalták magukra.
Ezzel egy időben a XIX. században alakult meg az első tehénvédelmi mozgalom, amelyet nem is hindu, hanem szikh személy alapított Pandzsábban. A tehén aztán az egység jelképévé vált, és a marhavágás már akkor erőszakot szított a muszlimokkal szemben: 1893-ban például a szent állat miatt kirobbant zavargásban több mint százan vesztették életüket.
A tehén iránti imádatot csak fokozta, hogy Mahatma Gandhi, az indiai függetlenség vezéralakja egyszer azt mondta: „a hinduizmus központi tétele a tehén védelme”, mert „a mártír ártatlanokért mutatott bűnbánatot és önfeláldozást” testesíti meg. A mai hindu radikálisok alaposan kiforgatták e szavakat. Az indiai alkotmány 48. cikkelye tiltja ugyan a marhavágást, de ez irányelv jellegű, és a szövetségi államok dönthetik el, mi legyen a tehén sorsa.
Csirkenyakésfarkasszem
Az utóbbi évek egyik legsúlyosabb feszültsége alakult ki India és Kína himalájai határa mentén. Indiai katonák megakadályozták, hogy Kína tovább építsen egy utat a Doklam-fennsíkon, mire válaszul kínai katonák leromboltak két közeli indiai határőrizeti bunkert. Bár fegyveres összetűzésre nem került sor, mindkét ország még több katonát vezényelt a térségbe, amely stratégiai jelentőségű. Egyrészt azért, mert ott húzódik a két ázsiai óriás 3500 kilométer hosszú közös határának egyik szűk része, Bhután és Nepál közé ékelődve. Másrészt az indiai Szikkim szövetségi államban mindössze 20 kilométeres szűk folyosó – Újdelhi szóhasználata szerint „csirkenyak” – köti össze a hét indiai északkeleti szövetségi államot az ország többi részével. India attól fél, hogy ha a kínai út megépül, akkor a kínai hadsereg könnyebben érheti el a határt.
A Doklam-fennsík – kínaiul Dongland – egyébként Kína és Bhután területi vitájának része. Timpu felszólította Pekinget az építkezés befejezésére, de Bhutánnak nincsenek formális kapcsolatai Kínával. Az elzárt himalájai ország legfontosabb szövetségese viszont India. A Peking és Újdelhi közti szembenállás hetekkel az után alakult ki, hogy Kína erélyesen tiltakozott a dalai láma Arunácsal Prades indiai államban tett látogatása miatt. A Bhutántól keletre lévő területet Kína magának követeli.
A mostani erőfitogtatásnak az ad külön jelentőséget, hogy időközben Narendra Modi indiai kormányfő washingtoni látogatásán megerősítették az amerikai–indiai tengeri stratégiai és védelmi partnerséget. Donald Trump amerikai elnök központi szerepet szán Indiának Kína ázsiai terjeszkedésének megakadályozásában, és ezzel – a ritka kivételek egyikeként – elődje, Barack Obama politikáját követi. Pár hónappal ezelőtt India látványosan távol tartotta magát az „Egy övezet, egy út” kínai kezdeményezéstől, amely az ókori Selyemút modern kori felélesztése lenne. Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő akkor úgy fogalmazott, hogy India nélkül a nagyszabású terv nem valósul meg.
