Astrid Lindgren: Háborús napló 1939–1945

„Kár, hogy senki nem lövi le Hitlert!” – sóhajtott fel naplójában 1939 októberében az akkor még teljességgel ismeretlen Astrid Lindgren, akinek nevét hat évvel később a Harisnyás Pippi című gyermekbestsellere egy csapásra világhírűvé tette. A 32 éves, kétgyermekes – végzettsége szerint gép- és gyorsíró – asszony a világháború kitörésekor unatkozó háztartásbeliként kezdett napi krónikáiba. Feljegyzései egy ideig a naiv lélek értetlenkedő háborgásáról tanúskodnak, s arról, hogy bundavásárlási gondok közepette miként (konyha)filozofál valaki a békesziget Svédországban. A nagy váltás hamar bekövetkezett: 1940-ben a svéd titkosszolgálat levélellenőrző szolgálatának munkatársaként, a külföldről érkező és oda küldött levelek cenzoraként kinyílt Lindgren szeme, és megtöbbszöröződött az érzékenysége. 1943-ban már tudta, hogy ha egyszer majd eltörlik a jegyrendszert, s megint lehet kávét kapni, attól még a háború szította fájdalom és gyűlölet nem múlik el. Miközben Lindgren világra nyitott naplója (melyben, sajátos konspirációs vétekként, nemcsak az újságokból idéz bőségesen, hanem a „piszkos melója” során titokban elolvasott magánlevelekből is) izgalmas kordokumentummá alakul át, az utókori olvasó nyomon követheti egy írói látásmód kialakulását és formálódását. A generációk mesekönyvének írója 2002-ben, 94 éves korában hunyt el; 12 bőrkötéses füzetbe zárt naplóját a hagyatékában fedezte fel, majd jelentette meg a leánya. Jól tette, ahogy Holländer Judit is, amikor a svéd kiadás után két évvel közreadta a szöveg árnyalatait is híven tükröző magyar fordítást.